Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.2. A „megpróbáltatások időszaka" (A rendkívüli árvizek)

Al 1876., AZ 1879 fS AZ 1888. ÉVI KÙZÈPTISZAI ÁRVÍZ POPOS71Ó l/J SI AS/ A Szalók-Taskonyi szakodások A Sarudi étömlés Rokomáz- Tisialök-Tiszadodai és Tiszabôi étömlés, Sarud/ atomié s és szók adás Az elöntött terület és határa Az el nem öntött ősi ártéri öblözetek határa 21. ábra. A Közép-Tiszavidék nagyobb árvizei (1875—1888 között) mét a gátakat megkerülve töltötte fel a mentesített öblözeteket és elöntötte a nagykunsági települések jelentős részének a határát is. A területre márc. 29-től ápr. 17-ig folyt a víz. (Az átömlés okozta elöntés nagysága nem állapítható meg, mert a kitört víz Kunhegyes—Karcag—Kisújszállás térségében a Hortobágy—Berettyó árvizeivel egyesült.) Egyidejűleg, márc. 30-án, a sarudi határban is ismét kitört az árvíz, részben gátszakadások, részben átömlések nyomán. A Heves—Szolnok— Jászvidéki Társulat területén 1855 óta ez okozta a lengagyobb árvízi elöntést: mintegy 48 000 ha (83 000 kh) került víz alá. (A szakadásokat most csak a víz apadásának megindulása után tudták elzárni.)

98 '' A szabályozások megkezdése óta legnagyobb tiszai árvizet társulati és állami vonalon egyaránt megfeszített munka követte. Erinek köszönhető, hogy az 1895. évi és ismét új maximumokkal levonuló rendkívüli árvíz — alig néhány évvel a most már valóban „rendszeres"