Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.1 A Tiszavölgy ősi ártéri gazdálkodása a korai középkorban (896—1242-ig)
fejlesztő, korszerűsítő — szerepét: az első adománylevelek tanúsága szerint az egyház már meglevő települések kialakult tógazdálkodását, révjeit (szántóit, szőleit, útjait, stb.) vette át! De a helynévanyag már önmagában — magának az elnevezésnek a tényével! — is bizonyíték: bizonyítja, hogy e területeket — a Tisza-völgy árterületeit s annak vizeit — gazdaságilag hasznosították. E helynévi anyag választéka olyan nagy, hogy elég ha azokra szorítkozunk, amelyek nyilvánvalóan a vízhasználatokkal kapcsolatosak vagy valamilyen vízépítési tevékenység emlékét őrzik. (A legjellemzőbbek — betűrendben — de a teljesség igénye nélkül :) Abád* (Abaad, 1251—) ismételten szereplő, honfoglaláskorinak tekinthető révhely; Cserőközi nagy halastavak* (Chereukeuzi piscina, 1261) — három nagy halastó az egri egyház birtokán a Cs. nevű 1 pusztán, az egykori Halászitól D-re Derzs határában a T. és a Kis-Tisza szigetén; egy ez ideig nem azonosított nevű halas: Dyus piscina, (1278) — Ortvay szerint Poroszló mellett, Heves vm tiszai járásában — valamennyi az egri egyház birtokain: Eresztvényvíz (Eresztewenwyz, 1265) — a csatornához hasonlóan tervszerű gazdasági tevékenységről, vízi munkálatokról tanúskodó vízrajzi elnevezés — egy világi adománybirtok területén; (A szó kétértelműsége miatt „lecsapoló csatorna" mellett másféle magyarázat is lehetséges: eresztvénynek nevezték ugyanis a sarjerdőket, új (gyümölcsös) kerteket is, ez esetben a mellette folyó, esetleg azt öntöző vízfolyásról, árokról is szó lehet;) Dés-tava (Destua, 1261) — halastó T. Derzsnél — utóbb: Derzsi Morotva; Feketetó (Feketetou, 1261) —halas, ism. helyen; Fenenyes-erdei halas (1261) — halas egy fenyves(?) mellett, talán (Török)Szentmiklós táján; Gyolcs halas* (Golch, 1270) — a hírhedt Mirhó-fok által táplált Gyolcs fenék, a gyolcsi öblözet közepén; (a mocsárba vesző tó lefolyását a XVIII. századi térképeken, egy ismeretlen korból származó Ásvány-ér biztosította, ennek folytatása volt a Kakat-ér); Horgos-foka(?) (Zorcos, 1278) — fok Heves vm tiszai járásában (Horgas = a kisebb halastavak gyakori elnevezése); Hortobágy* (Hortubágy, 1278) mint halászóvizet említik, s mint ilyen később is — sokáig — a kunok és a váradi püspök közti birtokviták tárgya (egyébként: falu is); azonosítatlan nevű halas: Isenghtó (1261) — az egri egyház birtokain. Kendertó-feje (1261) tó és fok T. Abád mellett, az egri egyház birtokán; a halászvidékeken nélkülözhetetlen kendertermelésre utaló helynév; Kétfok- v. Kétpó-ere (Kétphokere, 1265) kétféleképpen is azonosítható: vagy két fok eredő vize, s ezen esetben a Heves vm Gyöngyös-pásztói járásban levő határfokkal (esetleg a Mirhával) vagy a N. Kunság határán levő Kétpó-érrel azonos; Miller* (Meler, Myler, Mélyér, 1075—) — az Ősi Tárna, vagy a Tiszának a Jászság határán végighúzódó, ismételten felbukkanó mellékága, eredetileg Szolnoktól DK-re eső torkolattal: ma is ismert Tisza jp-i fok, ill. belvízlevezető csatorna és szivattyútelep; első felbukkanásakor a garamszentbenedeki, utóbb (1214) a leleszi apátság birtokában; valószínűleg falu is; Magyarádi halasok* (1261) két halastó az említett Halászihoz tartozó Magyarád pusztán; Nagy-Hosszútó (Naghossutho, 1261) halas az egri egyház birtokán; Nagy-Morotva* (Mortua Magna, 1261 — halászóvíz Halász határában; Névtelen halastó (1276) — T. Püspöki határában — a mondott időben a nyúlszigeti apácák birtokában; (a szokatlan névtelenség valószínű magyarázata, hogy nem magyar oklevélben, hanem V. Ince pápa bullájában szerepel); Olfa-tava (Olphatoua, 1261) — tó és falu a hevesi medencében a Tisza jobb partján, (Olfa — ma puszta Nána határában), az egri egyház Istvántól kapott adománybirtokán; Szil-tó (Scilu piscina, 1075) többször említett halas T. Ug határában, a Sági szigeten a garamszentbenedeki apátság birtokán; Szőlősfok-ere (esetleg Szélesfok ere?) 'Zelusphokere, 1261) — tiszai fok és ér, nyilvánvalóan T, Szőlős (Zeleus) határában, ugyancsak az egri egyház birtokán; Ug-ér (Huger flumen, 1075) — vízfolyás Tisza-Ug mellett, talán a Sági szigetet alkotó Tisza-ág, T. Ug és T. Kürt között, a garamszentbenedeki apátság birtokán. Egyedül Alpár határában, amelynek területén, mint iáttuk négy birtokos osztozott, kilenc halastavat ismerünk: Kustiza (Kis-Tisza), Kerektou, Sokord, Kektou, Horgas, Halastaou, Feirtou, Egres és Hosiouer (Hosszúér). Közülük hat még a XVIII. sz.-i térképeken is fellelhető (1075—). * Jelölve a XVIII. sz.-i térképeken azonosítható, ill. ma is ismert helységek, tavak stb.
