Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.3 A Tisza menti árterületek vízrajzi és gazdasági viszonyai a rendszeres szabályozások előtt
zabot, a homok (4/8 rész) rozsot és zabot, a fekete föld (3/8 rész) mindent gazdagon . . .* Többször olvashatunk ugyan arról is, hogy a rét-legelő vízjárta, vagy szikes, ennek ellenére a szarvasmarha-tenyésztés, birkatenyésztés itt is „virágzó" (Szalók, Roff, Bura, Kisköre, stb.) „szarvasmarhát sokat, szépet tenyészt" (Sarud); tipikusnak azonban a kedvezőbb helyzetű Füred tekinthető, ahol „a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés (egyaránt) szépen virágzik". A halászat-tógazdálkodás, amely a térképek tanúsága szerint is minden helység életében szerepet játszott, egyeseknél különös jelentőségre emelkedett. Mégpedig, olykor, más lehetőségek hiányában (T. Valk, T. Halászi) vagy éppen a határ ilyenirányú különleges gazdagsága miatt, mint Füred, örvény, Poroszló és Igar esetében, amelynek Különösen „sok hala" vagy „jövedelmes halászata" volt. (Az Igari Nagy Tó területe 863 hold.) A folyami-ártéri térképek tanúsága szerint egy-egy településnek helyet adó és művelhető árvízmentes magaslat, sziget általában 1/3-a, 1/4-e a falu egész határának. így, ami a területi arányokat illeti, a lakosság 2/3—3/4 részben az árterületekre volt utalva, s azt megfelelően hasznosította is: legeltetéssel, kaszálással, halászattal, nádlással és fakitermeléssel is. Erről nemcsak a kataszteri térképek tanúskodnak, hanem az első gazdasági kimutatások, leírások is, amelyek ennek megfelelően tagolják az árterületet. Nyilvánvaló tehát, hogy a természeti adottságok nemcsak a települések fejlődésének határait, hanem gazdasági struktúráját is megszabták. Általában a kimutatások szerint is 1/3—1/3 vagy inkább 1/4—1/4 arányban oszlik meg a szántó, kaszáló-rét és legelő területe, ha t. i. negyedik résznek a vízállásos-mocsaras területeket, tavakat is kimutatják. Amennyiben területünkön kimagaslóan kedvező arányok találhatók a szántóföldi termelés javára — pl. Abád, Szalók, Taskony és Bura esetében, már a XVIII. sz. végétől — a vízépítési beavatkozás, adott esetben a Mirhógáttal biztosított ármentesítés eredménye. Bár a folyót mindvégig galériaerdők kísérik, főleg a fűz-nyár liget, ritkábban tölgy és kőris, a füzeseket pedig az utak, töltések védelmére telepítették is, mégis kevés falu gazdaságában játszott jelentősebb szerepet az erdő: Füred esetében, ahol ipari nyersanyag volt, vagy Poroszló, Cserőköz (450 h) és Nána (150 h)** valamint Igar esetében (523 h)*** — az erdő méretei miatt. Érdekes, hogy a mindenütt meglevő nád éppen a legfejlettebb települések közé sorolható Füred és Poroszló esetében vált számottevő és számontartott gazdasági tényezővé. A legbelterjesebb és munkaigényesebb kertgazdálkodás területünkön szőlőtermelésként és dohánytermelésként vált jelentőssé. A legnagyobb szőlőket — felülről-lefelé haladva — Füred, Abád (323 h), Szalók (111 h) és Roff (200 h) mellett látjuk. A dohánytermelésben az egyazon földesúr kezében levő Cserőköz és T. Derzs vált „híressé" „nagylevelű, színes, jóízű termésével", de jelentős dohánytermelő hely volt Bura is, mennyiségben pedig Roff (500 h) vezetett. * Fényes E. : Magyarország geográfiai szótóra I—IV. Pest, 1851. ** A régi magyar hold = 1200 fj-öl = 314 m*** Részben tölgy-, részben körte-erdő.
