Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.3 A Tisza menti árterületek vízrajzi és gazdasági viszonyai a rendszeres szabályozások előtt

3.4.3 A Tisza-menti árterületek vízrajzi és gazdasági viszonyai a rendszeres szabályozások előtt Vízrajzi viszonyok A korábbiakban megismert Tisza menti települések XVIII. századi térképei mintha a középkor világába vezetnének vissza bennünket. T. örvény első térképe pl. a nemrég feltárt középkori település alaprajzát mutatja. Számos falu, vagy mezőváros (oppidum) határában megtaláljuk a már a középkorban ismert halasok, halászóvizek, határelnevezések egész sorát is! Marsigli A. F. jólismert, s Andrásfalvy sárközi monográfiájában is bemutatott ábrájától eltérően, mely a ,,fok"-ok földrajzi fogalmát és természeti funkcióját szemlélteti, itt minden egyes térképlap gazdasági funkciójában idézi fel — az egész terület ártéri gazdálkodásának alapját képező — fokokat és azok működését. Ilyen jellemző, s tipikusnak tekinthető fokok, halasok egész sorát láthatjuk a területünk felső szélén a „Hevesi ártéren" fekvő Füred és Poroszló határát bemutató térképlapon is. (29. ábra.) A bal parti T. Füred és örvény (két közeli, később összeolvadt, középkori település) egyetlen ártéri szigeten, ill. félszigeten fekszik. Füredtől K-re, É-ra, sőt Ny-ra is, a beltelkek nagyságát is felülmúló területen, szőlőskerteket találunk. A helységtől ÉK—É-ra levő hatalmas, legelő-hátakkal (Tölgy-hát, Borsó-hát, Derek-hát, Pere-hát, Morotva-hát stb.) galériaerdőkkel (Előfűz), laposokkal és erekkel (Tölgy-ere, Tölgy-ere Lapossá stb.) differenciált rétségi területet elsősorban a település magaslatának lábánál végighaladó Körös-fok öntözte. A településtől É—ÉNy felé találjuk a valószínűleg fakitermelésre alkalmas (tölgy) erdővel borított ,,Hordó-sieg"-et és ettől D-re, de a várostól még mindig ÉNy-ra az ,,Új-erdö"-t is. (Térképünk folyami térkép lévén nem tünteti fel a településtől D-re fekvő, s szántóként hasznosított magaslatot, de az is, ami leolvasható róla: félreérthetetlenül idézi az ősi ártéri gazdálkodást.) — Ugyanez ismétlődik meg kicsiben Örvény határában is, ahol szintén van örvényi Morotva és fok, örvényi-erdő és egy Varjas nevű rét. Mindkettő mellett megtalálható a középkor óta fennálló és ismert — településfejlesztő — átkelőhely is: a füredi és az örvény-aranyosparti rév; mindkettő annak a debreceni útnak a vonalában fekszik, amelyen évszázadokon át hajtották a marhák tíz- és százezreit az ausztriai piacokra. Jellegében ugyanez, csak éppen vízrajzilag sokkalta tagoltabb és gazdagabb a szemben levő (jp-i) Poroszló és a felette levő kis T. Valk határa. A vízrajzi elemekkel és elnevezésekkel szinte zsúfolt terület — feltöltődő medence — térképéről csak a legjellemzőbb adatokat írjuk le: Valk Nagy-Morotváját egy jól kifejlett övzátony és a Morotva Lapossá választja el a Tisza medrétől. Az útként szolgáló övzátonyon ugyan több kisebb (itt megnevezetlen) fok is van, de a halast tápláló legnagyobb fok — szabályszerűen — a legalsó: ezt szokták karbantartani. („Ott töltém, itt nyitám iszapolt árkait . . ." írta Orczy e területeken végzett mederfenntartó munkájáról.) A falu határában itt is legelők és rétek, fokokkal, erekkel és egy kisebb morotvával is behálózva, melyek két oldalról, a Tisza és az Eger felől is, biztosították a terület vízellátását.) Az elnevezések itt is a terület gazdasági hasznosítására utalnak, olykor közvetlenül is, mint pl. az egyik fok kanyarulatában levő Csukás-szeg neve.) A poroszló-valki határ-vízfolyás az Eger, amelynek egyik mellékága Keskeny-folyás néven fut a Tiszába. A Poroszló és Füred között ágazik ki folyónkból a Kis-Tisza, az Eger befogadója; valamivel alatta pedig a Holt-Tisza, mely a két Tisza-ág itt Csapóköznek nevezett szigetét egészen behálózza: helyenként tóvá szélesedik, vagy más tavakat, laposokat tölt fel (pl. Rókás-tó) s újabb ereket, fokokat bocsát ki (Szilas-ér, Határ-fok stb.). A települést övező rétségen fentebb is több halas, lapos található, amelyeket vagy az Eger (pl. Dühös Lapossá), vagy a Tisza tölt fel. Közülük a Nagy-Morotva Fokon táplált (poroszlói) Nagy-Morotva és a vele csaknem párhuzamos Szarvas Lapossá a Tisza menti halasok legtisztább típusai közé sorolhatók. A sziget déli fele az Árpádok-korabeli Cserőköz néven ismert, T. Halászi ősi településével és a határát behálózó két hatalmas (Nagy- és Kis-) Morotvájával, amely vízellátását