Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.2 A Tisza jobb part (A Jászság)

gazdálkodásáról" a korábban bemutatott Tisza-parti N. Körühöz hasonlóan jellemző, de még annál is részletesebb képet alkothatunk, elsősorban a területről fennmaradt gazdag térképanyag alapján. A község határának egész (nagyobbik) Ny-i fele — Baky Mihály 1793. évi gondos kataszteri felmérések tanúsága szerint — változatosan és sokoldalúan hasznosított, parcellázott mezőgazdasági terület volt. A térkép jelzései és névanyaga szerint ezen a viszonylag magasabb terepszintű, de erekkel és laposokkal (Kis- és Nagy Kapitány-rét, Hajdú-fertő, Fejes-fertő stb.) tarkított területen voltak a kisériek szőlei, itt volt a Meggyes, a Káposztás, a dinnyeföldek kenderföldek, kölesföldek és az egyéb szántók, de volt itt legelő, mező, rét, sőt makkos erdő is. A parcellázott, egyéni használatban levő terület az említett gátak által védett Mettzenzéfi- és Ludaséri-gát melletti „nyilasokig"* terjedt. A gátaktól keletre terült el a határ osztatlan áradmányos, mocsaras része, mely azonban helynévanyagának tanúsága szerint ugyancsak gazdaságilag hasznosított terület volt: Cseketó-folyás, Cseketó-hát (Cseke = csege, czége!), Kárászos-folyós, Szárcsás-sziget, Harcsás-fenék, Horgas-ér, Molnárokszigete stb. Baky Mihály gondos térképe tehát nemcsak topográfiai adatai miatt értékes gazdaságtörténeti forrás, hanem különösen gazdag határrész-megjelölő helynévanyagával — több mint száz földrajzi nevével! — is hiteles, és sűrített, bizonyítéka mindannak, amit a liszavölgyi településekről és határuk hasznosításáról: ártéri gazdálkodásukról a korábbiak során elmondtunk. Itt úgyszólván egy helyen, egyetlen település határában megtaláljuk az egész Közép-Tiszavölgy, de legalábbis az egész Jászság legjellemzőbb vízrajzi helynév anyagát. A falu határának keleti fele — mai szemmel nézve — különösen „mostoha" vízivilág: erek, laposok szövedéke volt, néhány kisebb-nagyobb háttal, szigettel. Jellemző, hogy a határ százat meghaladó helynévanyagában a nevek mintegy 80%-a vízrajzi-vízgazdálkodási vonatkozású.** Kisér nem e „mostohasága" ellenére, hanem éppen határának változatossága alapján és az ártéri fokgazdálkodásból kinövő, azzal harmonikusan fejlődő, vízszabályozási-vízépítési tevékenységének eredményeként nőtt és gyarapodott a XIX. sz. elejére népes és a kor színvonalán álló gazdasági élettel jellemezhető településsé, melyet a kor földrajzi munkái a Tisza menti ártéri települések tiszta típusaként írnak le.*** „Róna határa igen jó, szép tiszta búzát, s minden gabonát nagy haszonnal terem; van szőlőskertje, a Tisza mellékén nádas rétje, kis erdőcskéje. Sok és erős dohányt termeszt." Lakóinak száma pedig korszakunk végére 5316 főre rúgott. * „Nyilasok" = • falu közös területének évente felosztott része; a „nyilas" = a felosztás vidékenként, helységenként, sőt időszakonként változó egysége. ** Baky Mihály gondos kísérleti határtérképének gazdag helynévanyaga, mint ritka értékű gazdaságtörténeti dokumentum részletes ismertetést érdemel. A kürti határtól kezdve és É felé haladva a következő határmegnevezéseket találjuk: Cseketó-folyás, Cseketó-hát (Cseke — csege, czége!), Cseketó lapossá, Kárászos-folyás, Kárászos-sziget, Mély-ér (Miller!), Hosszú-sziget, Fejértó, hejértó-sziget, Határ-ér, Határ-hát, Nagyszárcsás-fenék, Szárcsás sziget, Nyúzó-domb, Virágos-domb, Hosszú-hát, Kerekhát,, Szőlő lapossá, Lapos-halom, Nagy-árka, Kis-árka, Kisárokfarok-sziget, Árpás-farka, Kis-sziget, Vermes-fenék, Vermesfenéki kis sziget, Kút-sziget, Borosok-szigete, Törőfenéki folyás, Nagyverem-fenék-hát, Arpa-hát, Kakás, Medve-laposa, Nagy-sziget, Hosszú keskeny sziget, Köhatárfark, Kőhatár-sziget (a sülyi határban és attól Ny felé); Kiskéményes, Nagykéményes, Kéményeshát, Ganajos folyás, Büt-fenék, Büt-torok (itt gyűlt össze a Sajtokon kitörő Tisza-árvíz és innen indult ki, annak folytatása: a Miller), Harcsás-hát, Rókás-hát, Szarvas-folyás, Tenkelyes, Ludas, Düllő-lapossa, Macskás-sziget, Oláh-sziget, Mély-fenék (a Miller vonalában), Arpás-folyás, Árpás, Molnárok szigete. Koldus-fenék, Kerektó, Fövenyes-hát, Nagyfövenyes-ér, Lapintó, Vaskapu, Horgas-ér, Akol-ér, Mézes-ér, Kis-ér, Göbe-ér, Kútvölgy-ere, Tarna-folyás, Aranyos-tó (a határ közelebbi, már ismertetett részei), Hajmai, Hajmal-oldal, Mettzenzésgáti nyilasok, Ludasgáti nyilasok, Barattyos (már a határ Ny-i felében), Legelő-mező, Káposztás, Szőlők, Makkos, Köles-földek, Kender-földek, Szőlő-hát, Kőhatáridűlő, NagyHajdú-ferteje, Kis-Hajdú-ferteje, Rassang, Fejes-ferteje, Nagyszék-lapossa, Nagy-fertő, Kapitány rétje, Kis-Kapitány-rétje, Virágos fertő, Szederjes ér, Nagyér-hát, Gótsa kútja, Meggyes, Kőhalom, Dinnyeföldek, Kistelek, Felső-járás, Kis-rét, Nagyér-hát. Itt kell megemlítenünk, hogy településünk korábbi helye a Tarna-folyás melletti Rassang hát volt; innen húzódott ismeretlen időben beljebb a Tisza árterére, névadója a tiszai fokokon át táplált Kis-ér egy védettebb szigetére — mai területére. *** Fényes E. i. m.