Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.2 A Tisza jobb part (A Jászság)
és a kürti uradalom hasonló munkáiról, valamint a Tarna-ürs és Jász-Dózsa határában közerővel épített Tarna-gátakról csak az újabb kutatások alapján sikerült képet kapnunk s így annak bemutatására monográfiánk vállalkozhat első ízben.* A feltételezhetően legrégebbi munkálatokat Vály György, az Esterházyuradalom mérnöke 1777-ből való (és több — 1788, 1793 és 1823. évi — másolatban ismert) térképe alapján ismertetjük. Vály feladata ugyanis az volt, hogy a Kisér és Ladány között elterülő Pusztakürt uradalom ármentesítését a már meglevő kiséri és ládányi töltések összekötésével biztosítsa.** A térkép G— H—I betűkkel jelöli a Pély-kiséri határon, a kiséri Hajmai nevű határrész védelmére, a Sajfokon kitörő és a Losoncz-folyáson keresztül D felé forduló Tisza-árvizekkel szemben emelt gátat. (Más térképek szerint „Mettzenzés"-gátat.***> Ennek folytatása volt a Pély-kiséri áttöltés, valamint az I ponttól DK—D irányban továbbhaladó töltésvonal, a későbbi térképek Ludasgátja. (28. ábra.) Hasonló méretű volt a ladányiak, két magaspart között húzott, DBEF jelű „körgátja": DB között Ny—K irányban, majd BEF között ÉNy—DK-i vonalvezetéssel. A Pusztakürt területén Vály György által épített (1777?) két gátat a térkép AB és C jellel tünteti fel. Az előbbi, az Ispányka területén húzott „Eszterházy-gát" a ladányiak gátjától a B ponttól kiindulva vezetett az uradalom közepén levő magaslathoz (A), míg a C jelű, Pap-ér melletti gát a kiséri szőlők magaslatának DK-i részéig húzódott.** A Tisza árvizei ellen, az említett községek, ill. uradalom keleti határán épített védelmi vonal folytatásában épült a Pély és Tarnaszentmiklós határában, a „hatrongyosi" „Garabont" nevű határrész védelmére, a 2,5 km hosszú ,, agger Berinyiensis" nevű gát. Az 1776. évi térképen (Sándor József felvételén) felbukkanó gát a jelek szerint jól teljesítette feladatát, mert a társulat 1851. júl. 5-i alakuló ülésen, Jászkiséren,**** Pély község képviselője kikötötte, hogy „a már biztosított, úgynevezett hatrongyosi garabonti rét, mint már tökéletesen mentesített rét, mint biztosítandó terület nem számíttassák s a költségek alól kivétessék." A Tisza-árvizek ellen emelt töltésekhez hasonlóan néhány kisebb töltés épült a Tárna — különböző fokokon és ereken kilépő — árvizei ellen is, főleg Kisér Ny-i határában. E gátak közül az egyik a Kőkút-érnél épült a Kapitány-rétje mellett (K jellel), a Kútvölgyi gát (L) a Hajdú-Fertő erét töltötte át, a kiséri szőlőket pedig az M jelű gát védte. Mindegyiknél jelentősebb volt a Ketsés(?)-éren át kitörő Tárna árvizek ellenében, a folyó mentén T. Örs dósai határában épült N jelű gát, amely a Mirhó kisebb helyi változataként a Jászság közerejével — „unitis Jazygum viribus" — épült több helység határának védelmére. Az ismertetett területtől D-re, már a Zagyva mentén épültek Alsószentgyörgy és Jánoshida között mintegy 4,5 km hosszban, a terepmagaslatokat jól kihasználva az ún. Borsatöltései. Az 1786-ban már álló és a jánoshidai határároknál végződő gát nyomai ma is felismerhetők a két községet összekötő műút vonalán. Kisér e korai kezdeményező — és sokáig megőrzött vezető — szerepe a rendszeres szabályozás előtti vízimunkálatokban a terület hagyományos ártéri gazdálkodásában leli magyarázatát. A Tisza és a Tárna kétoldali árvizei által körülölelt s az erek egész sora által gazdagon behálózott tájon -— mint a névadó Kis-ér, Akol-ér, Horgas-ér, Mézes-ér, Kútvölgy-erek Kőkút-ér, Görbe-ér, Tarna-folyás stb. -— egy (Kis-ér menti) szigetszerű magaslaton települt helység, az ártéri-vízparti falvak tipikus példája. Differenciált „ártéri * Ismertetésünk itt elsősorban Nemes Gerzson kutatásaira támaszkodik. ** P. Kürt uradalom Heves vm-hez tartozott s K felől ékelődött be a két jász település, Kisér és Ladány közé. *** Itt külön figyelmet érdemel a Metlzenzés = Mettzenzéfi (2) gát elnevezés, amely nyilvánvalóan a korabeli vízimunkálatoknál ismételten felbukkanó metzenzéfi földmunkások nevét őrzi. (Felső)-Meczenzéf, német m.-város Abaúj vm-ben; lakói „leghíresebb útcsinálók egész hazánkban, sőt a posványok kiszárításában is nagyon ügyesek" (Fényes E. i. m.) **** A társulat hivatalos neve: Jászkiséri Tisza-szabályozási Külön Társulat. OL. D. 258 CCfThR 580(1851) 1—2 (Jegyzőkönyv és Társas Szerződés.)
