Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.1 A Tisza bal part (A Nagykunság)

26. ábra. A Mirhó-gát — ma ismét áttöltés meg ,,... amelynek teljességgel élelemre valója, sem semmiből reménysége nints ... a réten ásott gyökérrel él ..." — ahogy a kisújszállási elöljáróság írta 1791-ben. Az aszály hatására sok szűkölködő, hogy „háza népét az éhenhalástól megmentse" eladja földjét, jószágát, ingóságait. . . (1794). Az ármentesítéssel a tartós vízborítástól régóta megfosztott föld annyira kiszáradt, hogy a soha nem tapasztalt szárazság hatását utóbb mindenki megérezte: .. . „a nádvágás, halászás, csikászás, s a téli marhalegelés, a sertésnek való rét és kenderáztatásbeli beneficium elmúlt" ... panaszolják fel a kunhegyesiek 1796-ban az árterek sokoldalú hasznosítási lehetőségeinek megszűnését . . . A Mirhó-gát nem volt az egyetlen közerővel épített és közösen fenntartott ,,districtusi" gátja a Kunságnak. Ilyen volt még a Fegyvernek határában emelt Büdös(-éri)-gát is, amely a Büdös-ér itteni kitörését (= fokát)* töltötte át, és a Kétpó és a Kunság határán a Nagy- és Kis-Hék völgyében lefutó s Mesterszálláson keresztül, Öcsöd táján, a „Büdös-toroknál" a Körösbe jutó vizek útját zárta el.** A harmadik 'districtusi' gát a Zádor-gát — csak úttöltés volt. A Karcag— Nádudvar közötti útnak a Zádor mintegy 500 m széles „völgyén" átvezető töl* A kitörés nevét a két „árvíz-tározó medencéjéről" a Kis- és Nagy-Büdöstótól nyerte, melyekben kenderáztatók vo'ltak. ** A rendszeres szabályozás megkezdésekor a szakasz első tiszai gátja még ennek a gátnak a vonalában épült, a Büdös-tótól D-re.