Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
1. A Közép-Tiszavidék - 1.1 A Közép-Tiszavidék természeti adottságai
Az ármentesítés után, a korábbi vízállásokat csatorna- és árokhálózattal lecsapolták, s ma a területeken intenzív mezőgazdasági termelés folyik. Rendkívüli belvízjárás idején azonban a felszínen gyülekező víz a régi vizenyős, mocsaras területek hajlataiban, mélyedéseiben jelentkezik — szükségszerűen — a legkorábban, s a legtartósabban is itt marad meg, annak ellenére, hogy a víztelenítést ma korszerű szivattyútelepek végzik. Megemlítendő a már meglevő két nagy mesterséges síkvidéki tározó is: Kunhegyes határában, a tiszafüredi öntöző csatorna melletti ,,X. sz. tározó" 2 500 000 m 3 , s a Kecskeri (Kecske-éri) tározó 3 millió m 3 tározótérfogattal. Mindkettő egyaránt hasznosítható öntözővíz tarozására és belvizek időszakos visszatartására, s halgazdálkodás céljaira. Felszín alatti vizek Területünkön a talajvíz — a földfelszín közelében fekvő felszín alatti víz — kevés. Mivel csapadékból ered, a csapadékszegény vidéken a hasznosítás szempontjából nem jelent számottevő mennyiséget. Az egyes tájegységek földtani felépítésének és talajminőségének megfelelően különböző a talajvizek mélységi elhelyezkedése, mennyisége és minősége is. A Szolnoki löszösháton (Nagykunság) és a Jászság déli részén a talajvíz olykor 8— 10 m mélységben áll, az átlagos mélység pedig 4—6 m. A talajvíz szintjének ingadozása 2—3—4 m között váltakozik. Tiszafüred—Kunmadaras, Abádszalók—Kisújszállás között ennél kevesebb: az átlagos mélység 2—4 m, a talajvízszint-ingadozás 2—3 m. (A legkevesebb Nagyiván és Kunhegyes határának egyes pontjain: 0—2 m.) A Jászság felső peremének, a Zagyva—Tárna mellékének talajvízviszonyai az előbbihez hasonlóak: vízmélység 2—4 m, ingadozás 2—3 m. (A jobb parti területeken a legmagasabb talajvízszintet Tiszakécske térségében találjuk: a víztükör 0—2 m között, az ingadozás pedig 1—2 m között váltakozik.) A Tisza ártéri szintje mentén a talajvíz a folyó vízállásainak hatása nyomán alakul. A vízgazdálkodás szempontjából szóba jövő összes, felszín alatti vízkészlet térségünkben 11 m 3 /s-ra becsülhető, melynek csak 16%-a a talajvíz (ebből is 1% partiszűrésű, tehát felszíni vízből származó talajvíz) és 84%-a mélységi rétegvíz. A talajvizek ipari és öntözési célokra általában alkalmasak, ivásra azonban ritkán és csak kényszerűségből. Ezért használták régen is fogyasztásra inkább a Tisza és a Zagyva vizét. A Zagyva—Tárna törmelékkúpján kitermelhető vízkészlet 3—4 l/s km 2-re becsülhető. A Közép-Tiszavidék talajvízben szegény vidékein 1,6 l/s km 2-nél több kitermelhető talajvízmennyiség nem számítható. A Közép-Tiszavidék 150—450 m mélységű artézi kútjainak vize ivásra mindenütt alkalmas. A vízhozam 60—600 l/perc, de a század eleje óta több kút vize elapadt és a meglevőknél süllyedt a felszálló víz szintje. Vidékünkön gyakoriak az ásvány-, hév- és gyógyvizek is, amelyeket a szénhidrogén kutatások során tártak fel. A geotermikus gradiens 15—19 m. Kémiai összetétel szerint előfordul egyszerű hévíz, alkalikus víz, konyhasós víz, vasas víz és jódos-brómos víz. Az ásványokban gazdag hévizeket gyógyvízként hasznosítják. Kiválóak Cserkeszőlős, Berekfürdő, Karcag, Túrkeve, Szolnok, Tiszaföldvár, Tiszaörs gyógyvizei. A cserkeszőlői, karcagi és túrkevei gyógyvizek hőmérséklete meghaladja a 70 C°-ot. Tiszasüly határában a régi ,,Kolop-fürdő" területén radioaktív iszapot bányásznak a fővárosi gyógyfürdők részére.
