Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.4 Az ősi ártéri gazdálkodás nyomai a terület gazdasági életében

Az erdő és a gyümölcsös kapcsolatához hasonlóan természetes az erdő és a kert, főleg az „öntözött", ártéri erdő és a kert kapcsolata, hiszen a vetemények legjobb talaja a fekete erdőtalaj. Az erdei irtásokat a gyümölcstermelés mellett mindig is elsősorban a zöldségeskertek céljából végezték. Igy lehetett ez területünkön is. A már a középkorban ismert zöldségfélék termelése, főleg a Szolnok alatti szakaszon és a Körösök völgyében, ahol a török alatt is gyakorolták, a XVIII. században újraéledt, sőt kibővült a törökök által meghonosított új kultúrákkal, elsősorban a dinnyével és a dohánnyal.** A század folyamán területünk ártérperemi településein, munkaigényessége ellenére is, gyorsan terjedt s nagy területeket foglalt el a szőlő- és gyümölcstermelés. Mind a szőlős, mind a dohányos kertek méretei nem egyszer külön-külön is vetekszenek a legnagyobb településekkel. Ugyancsak feltűnő, hogy mindkét kert, szinte kivétel nélkül, a vízpartokon található. Ez a dohányos kertek esetében érthető is, hiszen a dohány gondos kertművelést kívánó vízigényes kultúra, mely nem palántázható öntözés nélkül. Ezért alakultak ki a dohánykertek mindenütt az erek, vízfolyások, tavak vagy folyók mentén, lankás partjain: a korábbi jó talajú kertek és „öntözött' rétek helyén — a növekvő piaci kereslet hatására gyakran kiszorítva a régebbi, differenciáltabb zöldségtermelést is. Amikor a híres „hevesi" dinnyéről és dohányról beszélünk, nem szabad csupán a mai Heves vármegyére gondolni, hanem a történelmi Heves és Külső-Szolnok vármegyére és a Jász-Kun-Kerületekre is, amely egészen a Körös-Berettyóig terjedt, s amelynek éppen a déli szélein honosodott meg talán először ez a két kultúra. Ezek területünknek éppen olyan jellegzetes termékei lettek, mint az Alsó-Tiszavidéken a paprika és a hagyma. A dohánytermelés népszerűsítésében különösen nagy szerepe volt a már említett nagy birtokszerző és szervező Károlyi Sándornak.