Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.4 Az ősi ártéri gazdálkodás nyomai a terület gazdasági életében

A korai, XVIII. századi malmokról nincs számszerű kimutatásunk, de egy későbbi, 1869-bői való adat szerint az akkor működött 143 hajómalom közül 107 korszakunk folyamán (vagy korábban): 1850 előtt kapta az engedélyét. Külön ismertetést érdemel területünk talán legnagyobb múltú (1475 előtti) és nagy hírű gátasmalma a túrkevi malom, amelyet éppen a XVIII. században újjáépített formájában ismerünk. 32. ábra. A túrkevi malom a XVIII—XIX. sz. fordulóján (Bedekovich Lőrinc rajza 1812-ből) A nyolc kőre járó malom nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott. Építési tervét, vagy legalábbis fennmaradt tervrajzát (helyszínrajzzal, a Berettyó hossz-szelvényével, a gátasmalom alaprajzával és keresztmetszetével) Bedekovich Lőrinc a Jász-Kun Kerület kiváló mérnöke készítette. Ez az egyetlen fennmaradt rajz a nagyobb alföldi gátasmalmokról, amelyhez hasonlót csak a Sióról ismerünk. Elrendezése elvileg azonos mai nagyobb vízlépcsőinkkel (Tiszalök, Kisköre), ahol az oldalt (Túrkevén : kétoldalt) elhelyezett erőgépházhoz (malomhoz) csatlakozik a gát, amely itt fele szélességben mozgatható, táblás gát, s amelyet — gondos ácsmunkával — elő- és utó-fenékbiztosítással építettek, ill. láttak el. Rét- és legelőgazdálkodás, állattartás A Tiszántúl és a Tiszavölgy ártéri legeltetésen alapuló rideg- vagy szilajállattartása hosszú időn át volt a vidék vezető olykor szinte egyedüli gazdasági tevékenysége. Hosszú időn át és a legváltozóbb történelmi körülmények között: a terület fénykora és csaknem teljes pusztulása idején egyaránt.