Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.4 Az ősi ártéri gazdálkodás nyomai a terület gazdasági életében

vagy benőtte a súlyom, vízitök, majd annyira feliszapolódtak, hogy legfeljebb kishalászatra, csikaszaira voltak használhatók. Ezt a változást a XVIII—XIX. századi térképeken felbukkanó új elnevezések egész sora jelzi: Sulymos-tó, Tökös-tó, Csíkos-tó stb. Ilyen körülmények között a Tisza menti halgazdálkodást helyreállítani csak részben sikerülhetett. A Tisza menti falvak persze továbbra is szállították a halat, főleg az egyházi földesuruknak s helyenként a piacra is, de a korábbi hai- ill. tógazdálkodás jellegű foki halászat sorvadásnak indult, s elvesztette régi jelentőségét. Mintegy elemeire bomlott: a rekesztő halászatra és gyalmos halászatra. Annyira, hogy a későbbi kutatók még a kettőt korábban egybefűző kapcsot: a „fokok" mibenlétét és jelentőségét sem ismerték fel. (Még Herman Ottó sem tudta annak pontos definícióját adni,* jóllehet az még a (XIX—XX.) századforduló vízjogi ügyintézésében is mindennapos téma volt, mint — az orvhalászat medret rongáló tiltott eszközeként ismert létesítmény — „vízrendészeti kihágás" tárgya.) A XVIII—XIX. század fordulójáról még számos adat tanúskodik nemcsak a halászat, hanem járulékos ágainak a szerepéről is, főleg a Zagyva és a Miller rákjairól és teknősbékáiról olvashatunk, mely utóbbiak — Korabinsky szerint— még Angliába és Hollandiába is eljutottak volna.** 30. ábra. Tutajkikötő Szolnokon a Zagyva torkolatában — háttérben a közúti fahíd (Metszet a XIX. sz. 2. feléből) Szolnok környékén ismétlődő panasz, hogy a Tisza növekvő hajóforgalma — a só- és fatutajozás — valamint a vízimalmok nagy száma miatt a ha* Szerinte: „Egyesülő vizek földköze, innen a mai Gyevifok (Algyő mellett) Siófok (Balaton) stb. rendesen jó halászóhelyek ; számtalan halásztanya név járuléka" (I?) i. m. 2. köt. 786. p. ** A Rétközben egy időben mesterségesen, tavakban is tenyésztett teknősbéka kihalásának veszélyeit már Orczy felvetette az Ecsedi-láp és a Sárvízi mocsarak lecsapolásával kapcsolatban.