Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

Előszó

védelem költséges munka, de hol kezdjük meg ezt, ha nem éppen az ország legértékesebb területeinek egyikén, a Balatonvidéken?!) A rendezett, vagy újonnan feltöltött partszakaszokon megkezdődött a korszerű szállodák, strandok építése, melyek nélkülözhetetlenek az idegenforgalom igényeinek nemzetközi színvonalú kielégítéséhez, — másutt viszont, az egykori telekspekuláció torz utódaként, tenyérnyi telkek kimérésével semmisítik meg a pihenésnek még a lehetőségét is — és riasztják el a turistákat ... Az erőltetett és meggondolatlan — silány és éppen ezzel pazarló, — beépítés nem várja meg a területelőkészítés korszerű megoldását s ezzel nemcsak a környezetet rombolja, szennyezi, hanem c.z egész üdülőövezet színvonalát, sőt társadalmi funkciójának betöltését veszélyezteti . . . Amit Széchenyi István, a Balaton „felfedezője", fejlődésének elindítója, százhuszonöt évvel ezelőtt írt — mutatis mutandis — sok tekintetben, sőt hála a meggyorsult „fejlődésnek" az akkorinál is szélesebb körben, sajnos ma is kínosan igaz és megszívlelendő figyelmeztetés: „. . . itt vajmi sokat tett ugyan a természet, de annál kevésbé vehető észre az emberek ápoló keze, midőn elferdítési és rontási iránya szinte minden lépten látható". . . A veszélyt jelző, figyelemfelhívó táblák készítését nem lehet egy Carrière lirai ecsetjére bízni. Lehetnek olvasók akik a fenti megfogalmazást erősnek érzik, pedig — sajnos — nem az. A veszélyek sokkal fenyegetőbbek, mint azt a sajtó egy-egy részletkérdést felvető kampányaiból sejteni lehet. Nem arról van szó csupán, hogy a Balaton tervszerű fejlesztésének ügye itt-ott csorbát szenved, hanem arról, hogy ezzel korszerű szocialista üdülőhellyé válása forog veszélyben. A Balaton múltjának bemutatása ezért nem lehet öncélú: problémáinak lehető teljes történeti feltárásával a ma aktuális, de a jövőt is meghatározó fejlesztési feladatok körültekintő és felelősségteljes megoldásához — sőt, egyáltalán: helyes megközelítéséhez! — nélkülözhetetlen dialektikus szemlélet kialakítását kell szolgálnia. A jelen és a jövő feladatainak megoldása érdekében kell keresnie, összefoglalnia a múlt tanulságait. A mai helyzetben, az egész bioszférát veszélyeztető környezetszennyezés elleni védekezés idején, a Balaton fejlődésének vizsgálata is új megközelítést kíván: az eddigi elgondolások továbbfejlesztését, sőt felülvizsgálatát teszi szükségessé: az ország legnagyobb és legnépszerűbb, közegészségügyi, szociális, sőt munkaügyi szempontbói is legfontosabb üdülőövezetét, a Balatont és vidékét, amelynek eddig megóvott legfőbb értéke a rekreációt biztosító, üdítő tiszta vize, levegője és csendje: a környezet- és természetvédelem kiemelt területévé kell tenni! . . . A benne rejlő lehetőségeket, felbecsülhetetlen értékeket nem szabad kockáztatnunk, feláldoznunk helyi és pillanatnyi előnyökért, a rövidlátás, vagy éppen felelőtlenség miatt... A Balatont és vidékét, — vagyis, ami ezzel egyértelmű: az ott pihenni vágyó dolgozókat és vendégeinket — meg kell óvnunk, kímélnünk nemcsak a víz-, hanem a levegő- és minden egyéb környezetszennyezés és zajártalom kártételeitől . . .