Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

1. A vízrajz növény- és településföldrajzi összefüggései. Az ártéri szintek és jellemző növényzetük leírása és népi elnevezései - A terület vízrajza, növényföldrajza és a helynevek

3. ábra. Decs. A falu széle az Ásvány vizével (A szerző felvétele) is, iszapos talaján a növényzet gyökeret verni nem tud, a tófenék vagy fenék. A kisebb terjedelmű de mélyvizű, rendszerint gátszakadáskor nagy erővel kimosott tavacskák, gödrök a kopolyák vagy kobolyák. Számos kopolyát találunk ezért a védtöltések mellett. Több helyen a gátszakadáskor keletkezett kopolya betöltésére nem is vállalkoztak és a helyreállításnál a töltésekkel inkább megkerülték a kopolya helyét.* A köbölye vagy göbölye kisebb kopolya neve, rendszerint szállások mellett vájták haltartónak. A kopolyához hasonló jelentésű a kotyor és hagyás szó is; ezekkel is számos helynevet kéoeztek. A Szék, Széked helynevek egykori kiszáradt tófenekekre vonatkoznak. A rét egyértelműen vizes, mocsaras területet jelent, melyen fás növényzet nem alakulhat ki. A vizén lebegő növényszőnyegek a lápok. Hasonló jelentésű lehetett a ma már csak helynévként ismeretes Hulló vagy Hüllő Madocsa határában, az egykori Felszekcső mellett, valamint a Drávaszögben. Ugyancsak mocsaras helyeket jelentő közszavak vagy azokból lett helynevek: lap, lapos, lapály, lanka, Lankóc, Enyész, limány, limányos, örjeg, zsombék, zsombékos, mocsola, Posolya, posvány, Indó, Indalló és a régiségben Fertő. E nevek között nyilván árnyalatnyi jelentéskülönbségek lehettek, ezeket azonban ma már nem lehet megállapítani. A palé az ártereken keresztül-kasul húzódó mélyebb részeket, völgyeleteket jelenti, melyek áradáskor a vizet vezetik. Különösen régebben számos helynevet képeztek segítségével, különösen Fadd és Bogyiszló környékén. * Ismert példa erre a Tisza-völgyben a petresi szakadás elzárása (1879). (K. Zs.) 14 *