Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

6. A szabályozási és ármentesítési munkák története és hatása - Szabályozási munkálatok a XIX. században

18. ábra. Mesterségesen magasított halmon épített szállás. Mohácsi-sziget. Sárhát (A szerző felvétele) A táj nagy természeti, gazdasági és társadalmi átalakulásának történetét vizsgáló ember óhatatlanul is felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e a sok veszteség, vagy lehetett volna más megoldást találni és értékes tájainkat annyi válságtól megkímélni? A vízrendezés, ha sokára is, megszabadította a tájat a részben emberi munka teremtette posványtól, de a váltóláz helyett más, és világhírűvé vált paraszti pompázással segítette elő egy új és pusztítóbb „morbus hungaricus", az egyke járványát. Bár ennek vizsgálata a történelem és más társadalomtudományok, a néprajz, a demográfia, a szociológia és gazdaságtörténet hatáskörébe tartozik, a kultúra és a vízrendezések mikéntje között tagadhatatlan, és nyilvánvaló az összefüggés, mint ahogy a Duna mente középkori és XVI. századi kulturális virágzása is megmagyarázhatatlan a nagy folyam és az ártéri gazdálkodás vizsgálata nélkül. Több tudományág összefogására van szükség e kérdések kiderítésére, de a tudománynak aligha feladata, hogy történelmi alternatívákat dolgozzon ki: mi lett volna, ha a középkori fokrendszer nem pusztul el s ma is működik valamilyen formában, pl. mint hatalmas folyó melletti halastórendszer. A mi erőnkhöz mért és méltóbb feladat lenne a történelem tanulságait a felhalmozott műszaki-hidrológiai ismeretekkel összevetve, tervezgetni a táj jövőjét. A történetileg leírt fokgazdálkodás nyilvánvalóan nem támasztható fel, bármennyire is gazdaságos és hasznos lenne sok szempontból is: a folyam