Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

9. Az Al-Duna szabályozása (1890—1898)

A végrehajtott munkák

97 Vízfolyás irányában lefelé haladó sorrendben az első hajózási akadály a Sztenka sziklapadja volt (1030—1029 fkm). Itt a megfelelő hajóutat a meder közepén végighúzódó 1800 m hosszú, 60 m széles és 0-vízszín alatt 2 m mélységű medercsatorna előállításával érték el. A mederből 405 nap alatt 57 000 m

3 laza anyagot emeltek ki. Már nagyobb munka volt a Kozla—Dojke sellős szakasz szabályozása (1013—1012 fkm). A zuhatag hajózhatóvá tételére itt is elég volt egy 3500 m hosszú csatornaút létesítése, mely felső végén a meder közepén halad s az általános folyásirányt követve, enyhe kanyarban folytatódik, alsó felében pedig a bal parthoz közelebb eső egyenesben fekszik. A csatornában a vízszín esése változó, a legnagyobb a Kozlában, ahol a 210 cm/km-t is eléri. A csatornából 85 750 m

3 tömör sziklát távolítottak el, a kotrók pedig 182 000 m

3 laza anyagot emeltek ki. Még nagyobb akadály volt a hajózás szempontjából az Izlás—Tachtalia—Vlás közti szakasz (1003—999 fkm) (21. ábra). Itt — bár rövid szakaszon — 315 cm/km esés is található. A kimélyített csatorna a jobb part mentén halad, hossza 3500 m. Eltávolítottak belőle 32 000 m

3 sziklát, a kotrók pedig 66 000 m

3 lazább anyagot emeltek ki. A Grében és Milanovác közti szakaszon (999—992 fkm) a víz alatti sziklarobbantás már nem volt elegendő: a túlságosan széles szakaszokon szorítógátak építése is szükségessé vált. A Grében-csúcs alatt az erős bukás, a Grében és Szvinyica közti túl széles szakaszon pedig az elégtelen vízmélység nehezítette a hajózást. A kettős akadály megszüntetése céljából itt háromféle munkát kellett végezni (22. ábra). 1. A Grében csúcsát 150 m szélességben és a 0-víz alatt 2 m mélységig le kellett robbantani és az anyagokat el is kellett távolítani. (Lásd a 2. ábrát is.) 2. A Grében és Milanovác közti szakaszon párhuzamművet kellett építeni, amely a medret 2000 méterről 500 méterre szorítja össze. 3. Végül Szvinyicánál víz alatti sziklarobbantással medermélyítő munkát kellett végezni. 1. A Grében-csúcs sarkantyúszerűleg nyúlt be a jobb part felől a mederbe, amelyet túlságosan összeszorítva, a közép- és nagyvizeket felduzzasztottá, lefelé pedig az esést erősen növelte. Ezeken a nehézségeken a közép és nagyvízi meder bővítésével igyekeztek segíteni, s az ott kitermelt terméskövet a nagy szorító vezetőmű építéséhez használták fel. A lerobbantott hegyorom alapterülete kereken 20 000 m

2

, az eltávolított kő mennyisége pedig 327 000 m

3 (!) volt. A kisebb aknákon kívül 14 ún. óriásaknát robbantottak fel, amelyek közül némelyik 50 000 m

3 követ is eredményezett, s volt akna, amelynél a töltet nagysága 7500 kg dinamit volt.) A kirobbantott nagyobb sziklákat azután kisebb töltetű robbantásokkal kellett továbbaprítani.) 2. A sziklarobbantásokhoz hasonló hatalmas munka volt a Grébencsúcshoz csatlakozó s korában egyedülálló méretű párhuzammű építése is. Rendeltetése az volt, hogy egyrészt a meder összeszorításával a Grében és Szvinyica közti szakaszon megemelje a kisvízszínt, másrészt az, hogy a Grébennél előálló nagy vízbukást csökkentse, az örvénylést megszüntesse. A párhuzammű 5800 m hosszú (!) és koronamagassága a Grében-csúcshoz