Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

5. Az Al-Duna mint víziút

7. ábra. Hajózás a Vaskapunál a 18. században (Egykorú metszet) kólátokat kiegészítő, s a nehézségek áthidalását — vagyis a forgalomnak kedvezőtlen vízállás esetén átrakodással való fenntartását — biztosító parti út megépítésével. Sikerült ugyan Széchenyinek, 1834-ben, a rendszeres gőzhajóforgalmat is megindítani,

29 ennek fenntartására azonban — még a vontatásnál is nagyobb korlátozással — csak a közepesen magas vízállások idején volt lehetséges. A múlt század második felében az Al-Dunán közlekedő nagyobb hajók merülése 12 marok* (183 cm) volt. Ezek a Vaskapun csak akkor tudtak áthaladni, ha az orsovai mércén mért vízállás meghaladta a 350 cm-t. (A többi zuhatagon már 280 cm-nél magasabb orsovai vízállásoknál is tudtak közlekedni.) Ha a vízállás ennél alacsonyabb volt, akkor a hajókat „le kellett terhelni", vagyis rakományukat részben vagy egészen át kellett rakni kisebb merülésű hajókba, amelyek — 140—150 cm-es merüléssel — 280, illetve 250 cm-es orsovai vízállásoknál is közlekedhettek.

33 A zuhatagos szakaszon két, erre a célra épült sekély merülésű gőzhajót is járattak, amelyek legkisebb merülése 52 cm volt: az ,,lzlás"-t és a ,,Tachtalia"-t. Ezeknek a Vaskapu * marok 6 angol hüvelyk ~ 15,24 cm