Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk - Összefoglalás. Az eredmények és azok értékelése

ÖSSZEFOGLALÁS. AZ EREDMÉNYEK ÉS AZOK ÉRTÉKELÉSE A Tisza-szabályozás 1918-cal záródó korszakának végére érve, a történeti igazság megköveteli, hogy itt — és lényegében a Kvassay irányításával végzett vízügyi tevékenység eredményeként — ismertessük és méltassuk a szorosabb értelemben vett Tisza-szabályozás (ti. a folyószabályozás és ármentesítés), valamint a belvízlevezetés eredményeit. E korszakban ugyanis nemcsak a munka nagyobbik, „befejező" része készült el, hanem tulajdonképpen az ekkor végzett munkálatokon múlott minden korábbi erőfeszítés eredményessége, sikere is. Az eredmények e megszilárdításában, biztosításában pedig egyaránt fontos szerepet játszott a folyó egyensúlyi állapotát megzavaró átmeneti állapotok megszüntetése — az új Tisza-meder kialakítása, az árvédelmi biztonságot fokozó töltésfejlesztés, a bár korlátozott mértékű, de mégis rendkívüli jelentőségű árvízi mederszabályozás, a hullámtér-rendezés és végül az ármentesített területek belvizeinek előtérbe kerülő levezetése is. ,,A Tisza szabályozása" — értve ezen a fentemíített munkálatok egészét — a legnagyobb méretű és jelentőségű műszaki munka volt, amelyet az ország területén addig végeztek. Mára Tisza-völgy természetföldrajzi viszonyaiban előidézett változások miatt is egyedülálló méretű „természetátalakító" tevékenységnek tekinthető. Gazdasági jelentősége — a mezőgazdasági, közlekedési és települési viszonyok megváltoztatásában betöltött szerepe — pedig annyira messzeható és szerteágazó, hogy, a szó legszorosabb értelmében véve: felbecsülhetetlen. Itt a helye annak, hogy ezeket a fontosabb változásokat — a hidrológiaivízrajzi változásoktól a távolabbi gazdasági összefüggések felé haladva — röviden áttekintsük.

61 62 A talán felületesen fogalmazott, de mégis sok igazságot tartalmazó közhely szerint: a szabályozás ,,új Tiszát" teremtett. Igaz ugyan, hogy a Tisza mai medrének voltaképpen „csak" alig 1/5-e új, és a szabályozási munkálatok eredményeként kialakult mederszakasz, azonban ezek az — összesen 125 km hosszúságú •— átvágások nem kevesebb, mint 578 km hosszú ősi kanyargós folyószakaszt (ma : Holt-Tiszát) iktattak ki a folyó pályájából. Ez pedig azt jelenti, hogy a szabályozás munkája a Tisza — Tiszaújiaktól a torkolatig terjedő — eredeti 1214 km hosszú pályáját, több mint egyharmadával, 453 km-rel rövidítette meg. A szabályozás utáni Tisza-meder hossza 761 km. E változások minden vonatkozásban éreztették hatásukat a folyó életében. A folyó esése — a tervező elgondolásainak és szándékának megfelelően — a korábbi 0,038 m-es kilométerenkénti átlagról 0,0589 m-re, vagyis több, mint másfélszeresére nőtt. Ennek megfelelően a folyó vízjárása is hevesebbé vált: a kisvizek szintje, párhuzamosan a meder beágyazódásávol, csökkent — az árhullámok magassága pedig (főleg a hullámtér-csökkenés és a pályarövidülés hatására) emelkedett. Ez a változás, bár új feladatokat támasztott a töltéskorona emelése terén — végeredményben oz eredményes árvízvédekezés lehetőségeit, esélyeit is javította. Míg ugyanis az árhullámok levonulása korábban, a kanyargós meder és az árterületek nagyarányú árvíztárolása