Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A Tisza-szabályozási és a társulati törvények - Az Ordódy-féle előterjesztés és az átmeneti korszak munkálatai (1880—1891)

96. sz.) átvágás esetében állapította meg a fenékszélességet a többitől eltérően 20—25 m-ben, a mélységet pedig a kisvíz alatt 2,20 m-ben. (Ez előrehaladást jelentett ugyan a Herrich-féle vezérárkokhoz viszonyítva, azonban a továbbiakban szintén elégtelennek bizonyult. (71. p.) (Nemcsak szakmailag, de munkaszervezési szempontból, ti. az előkészítő munka szerepének hangsúlyozása szempontjából is figyelemre méltóak Conda Béla ezzel kapcsolatos megjegyzései: ,, . . . ha sikert akarunk elérni... múlhatatlanul szükséges behatóan tanulmányozni minden egyes átvágásnál a víz folyási, esési és talajviszonyokat s ezek számbavételével állapítani meg az illető átmetszés legcélszerűbb méreteit. Az ilyen eljárás ugyan nem csekély munkába kerül, részletes és alapos tanulmányt igényel, de mindenesetre kifizeti magát. Csakhogy a minisztérium az ilyen dolgokban tapasztalás szerint inkább a mérnökökben fösvénykedik, mint a százezrekben, s a helyett, hogy elegendő mérnököt alkalmazna a szabályozási munkákhoz, inkább százezreket dob ki a tapogatódzás, a vaktába dolgozás miatt." Ennél a bírálatnál találóbban aligha lehetne jellemezni az említett átmeneti korszakot !)

:i:í A külföldi bizottság bírálta a vezérárkok kialakításának gyakorlatát is (keskeny fenékszélesség, közeli depónia), az előterjesztés viszont védi ezt (76—77. p.) — jóllehet korábban maga is kénytelen volt elismerni, hogy ,,az elégtelen méretekkel kiásott átvágásokat az iszaplerakódás, de még inkább az oldalakról nagy tömegben beomlott s megfeneklett földtömeg rontotta meg" (71. p.) és így tovább. Hasonló volt a minisztérium határozatlansága a töltések kérdésében is akár fejlesztésükről, akár bellebbezésükről volt szó. A társulatok számára folyósítandó kölcsön még nem volt biztosítva, tehát nem írtak elő számukra kötelező töltésméreteket. Sőt a szakértők javasolta méreteket is erősen csökkentették: a célszerű 7 m-es koronaszélesség helyett csak 4 m-es szélességet, 1 :3 és 1:2 arányú rézsűt és 1 m-es biztonsági magasságot ajánlottak. Még engedékenyebb volt az előterjesztés a töltésvonalozási hibák javításának kérdésében, hiszen az érdekeltek jogos követeléseinek megfelelően a munka terheinek viselésében az államnak is részt kellett volna vállalnia. Éppen ezért az előterjesztés a szakértői jelentésben konkréten és hangsúlyozottan kiemelt szegedi szakasz hullámterének kiszélesítésén kívül nem foglalkozik ezzel a problémával, illetőleg azt „további vizsgálat és megfontolás" tárgyává teszi. A felelősséget pedig mindezért egyrészt a szakértői jelentésre, másrészt az érdekeltek állásfoglalására hárítja : „Nagy kár, hogy a külföldi szakértők itt is, mint az átvágásoknál csak jelezték a bajt, de a nekik átadott műszaki adatokból nem igyekeztek megállapítani az árvizek rendszeres lefolyására a folyó különböző szakaszain megkívántató ármeder-szélességet, vagyis az átelleni töltések egymástól távolát, pedig amíg ezt nem tudjuk (?!), szigorúan véve nem is beszélhetünk túlságos széiességekről, sem szorulatokról." (?!) (82. p.) Joggal mutatott rá már Gonda Béla az ilyen érvelés hamisságára, hiszen már a korábbi tervek is elfogadták ilyen átlagos töltéstávnak a 760 m-t, sőt •— másutt — maga az előterjesztés is ezen az alapon számolt.

34 A továbbiakban pedig az egyes érdekeltek — korábbihoz hasonló —• vonakodására hivatkozva a töltésszorulatok valamennyi szakértői által sürgetett és szükségesnek tartott megszüntetése helyett csupán a töltések erősítését javasolja, aminek helytelenségére már Gonda Béla rámutatott. (Jól-