Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A Tisza-szabályozási és a társulati törvények - Az Ordódy-féle előterjesztés és az átmeneti korszak munkálatai (1880—1891)

amelynek kamata 8 százalékkal számolva 1 477 429 frt-ra rúgott, amihez átlag évi 507 913 frt fenntartási költség járult, ennek alapján a „likvidált" évi összeget 1 985 342 frt-ban állapították meg. Mivel 1 kat. hold átlagos jövedelme 3 frt 67 kr volt, és ebből a likvidált összeg evi 1 frt 27 kr-ra rúgott — a likvidált évi összeg a kataszteri tiszta jövedelem 35 százalékát jelentette. A Tisza mellékfolyói mentén mentesített 886 703 kat. hold (510 266 ha) terület kataszteri tiszta jövedelme 3 629 152 frt, a likvidált összeg pedig 1 152 874 frt volt. Itt egy hold jövedelme 4 frt 19 kr, az egy holdra eső likvidált összeg pedig 1 frt 33 kr, vagyis a tiszta jövedelem 32 százaléka volt.)

30 Az Ordódy-féle előterjesztés és az átmeneti korszak munkálatai (1880—1891) A kormány késedéimeskedését a Tisza-szabályozás folytatásának programjával kapcsolatban még némileg menthetik a minisztériumban bekövetkezett személyi változások (Péchy Tamás és Herrich Károly távozása), és magyarázza talán a probléma bonyolultsága is — de az 1880 júniusában végre az országgyűlésnek benyújtott „előterjesztés" szellemét és tartalmát — a feladatok megoldásának megkerülését — azonban már semmi sem mentheti. Ezt az ún. Ordódy-féle előterjesztést

3 korábban mint hivatalos „tervet" ismertették és emlegették, holott nemcsak, hogy a törvényhozás által jóváhagyott munkaterv nem lett, de még műszaki tervnek sem nevezhető. (Ha a Vásárhelyi-féle tervvel kapcsolatban egyáltalán felmerülhetett műszaki terv-jellegének kétségbevonása — akkor most egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy itt nem beszélhetünk ilyenről!) Csupán a sürgető érdekeltségek és a parlamenti ellenzék megnyugtatását és leszerelését célzó tájékoztatás volt ez, mely a minisztériumot lényegében semmire nem kötelezte. Az előterjesztés, amely nemcsak szellemében, de formájában is a hasonló korábbi beszámolókat követi — ismerteti a szabályozás eddigi munkáját, és a külföldi szakértők jelentéséve] polemizálva elsősorban az eredményeket emeli ki, majd vázolja a kormány „álláspontját", valamint a további munkálatokkal kapcsolatos elgondolásait.

31 Tartalmát és színvonalát tekintve — a nem egészen korrekt polémia, az ellentmondások és következetlenségek miatt — jogos kiábrándulást keltett az érdekeltek és a szakemberek körében és növelte a munka folytatásával, a hibák kijavításával kapcsolatos aggályokat.

32 A szakértők bírálták az átvágások sorrendjét, a fejlesztés aránytalanságait — az előterjesztés pedig megkerülve a kérdést azt igyekezett bizonyítani, hogy a követett gyakorlat milyen előnyös és gazdaságos volt, hiszen az alig 7%-os keresztszelvényű vezérárok, az átvágások 37%-ánál „máris" (többé-kevésbé teljes szelvényű!) anyamederré vált, ami nagy „megtakarítást" jelent. . . (Csak éppen arról nem beszéltek, hogy ez a „takarékos módszer" hosszú időre megzavarta a lefolyási viszonyokat és az emiatt ismétlődő árvizek — különösen Szeged pusztulásának 33 milliós kára! — erősen csökkenti ennek „gazdaságosságát" . . .) A szakértői jelentés joggal hibáztatta, hogy az átvágások vezérárkának méretét és irányát nem a helyi adottságok figyelembevételével állapították meg. Az előterjesztés, bár szavakban elismerte ennek szükségességét, továbbra sem számolt a helyi körülményekkel és Tokajtól a torkolatig továbbra is azonos méreteket írt elő. Csak a két leghosszabb (a 7—8 km hosszú 90. és