Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848) - Széchenyi Tisza-szabályozási programja
az udvar (= az osztrák kapitalizmus) érdekeivel, sőt a tényleges (vagy olykor csak tendenciózusan hangsúlyozott) „érdekközösség" a kormány támogatását is biztosíthatja ... A közlekedés érdekében kifejtett tevékenysége (hajózás, folyószabályozás, a Lánchíd építése stb.) után a Tisza-völgy komplex rendezésében találta meg azt az eszközt, mely a leghatásosabban szolgálhatja a kívánt cél elérését: az ország gazdasági-műszaki haladását egy egész országrész gazdasági fejlődésének megalapozásával . . . Csak az adott politikai viszonyok ismeretében értékelhetjük reálisan Széchenyi erőfeszítéseinek sikerét, amelyek eredményeként, néhány hetes agitációs körút során és pár hónapos szervező munkával, az egész — 22 törvényhatósághoz tartozó! — Tisza-völgyéi sikerült megnyernie a közös munka, a „vállvetett erőfeszítés" számára . . . Széchenyi Tisza-szabályozási programja Szervező körútjának tapasztalatait, a kérdéssel kapcsolatos gazdasági és műszaki tanulmányainak tanulságait és a létrehozandó Tiszavölgyi Társulat programját — a közügyek nyilvános viteléről vallott felfogásának megfelelően — „Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg" c. röpiratában 1846 januárjában adta közre, mintegy a Fiszavölgyi Társulat alakuló ülésének előkészítéseként 4,11 E munka nemcsak a Tisza-szabályozás történetének alapvető dokumentuma, s Széchenyi vízügyi politikájának egyik legteljesebb összefoglalása, hanem kulcs gazdaságpolitikájának megértéséhez is; s különösen jól mutatja gazdasági-műszaki fejlesztési elgondolásainak műszaki megalapozottságát. A „Tisza-völgy" mai értelemben vett fogalma nála és itt jelenik meg először a magyar vízügyi irodalomban! Felfogása szerint ugyanis többről van szó, mint egy folyó szabályozásáról. A „Tiszavölgy" fogalmán nem csupán a Tisza völgyét és a folyó árterületét értette, hanem — a vízrendezés azóta általánosan elterjedt modern elveinek megfelelően — „mindazon folyók és vizek ágyait és kiöntési lapályait, melyek a Tiszába omlanak ..." A vízrendezés, mint komplex feladat, s ezen belül különösen a folyószabályozás és ármentesítés elválaszthatatlansága itt merül fel először s csak később jelenik meg Vásárhelyi „Általános Tisza-szabályozási tervében". A röpirat nemcsak jellegzetes Széchenyi-mű, hanem legjelentősebb írásainak egyike. A szokásos szubjektív hangú bevezetés, és a tárgyalást követő, látszólag mozaikszerű, „rapszodikus" —-valójában azonban a kép teljességét szolgáló — és igen fontos összefüggéseket felvillantó „Eszmetöredékek" ellenére szigorú logikával és éles valóságlátással tárja fel a Tiszavölgy-rendezés kérdéskomplexumának minden mozzanatát: a földrajzi adottságokból fakodó műszaki nehézségeket éppúgy, mint a történelmi múltból (elmaradottságunkból) eredő gazdasági, politikai, jogi és szervezési, sőt művelődéspolitikai nehézségeket, feladatokat — és azok bonyolult összefüggéseit. Világosan mutatja ezt a téma expozíciója — a tárgyalás vázlata Széchenyi összefoglalásában:
