Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - A töltésekről

(De ugyanitt olvasható az a megjegyzése is, hogy a szabályozási tervet nem szabad mereven kezelni: a gyakorlati tapasztalatok annak módosítását is szükségessé tehetik. Az átvágások osztályozásával és számával kapcsolatban utal arra, ,,hogy mivel a szabályozás ideje alatt a folyó változásoknak vagyon kitéve, előkerülend az osztályozás módosításának, s talán újabb átvágások tervezésének szükségessége . . . stb. (20. p.). Vásárhelyi derűlátását a Tisza-meder későbbi fejlődése lényegében igazolta: a Tisza medrének beágyozódása vitathatatlan tény, s ha az átvágások hatására az árhullámok kétségtelenül hevesebbé váltak is, az árvizek tartama jelentősen megrövidült. Ha Cuënot G., a neves francia vízimérnök, aki közismert ellenzője a hullámtér és a meder feltöltődését siettető töltésezésnek, a Tisza szabályozását — szinte kivételkéntl — a töltésezéssel való folyószabályozás sikeres példájának minősíthette, ez csak a töltésezést kiegészítő (helyesebben: a töltésezéssel szemben elsődlegesnek tekintett) Vásárhelyi-féle átvágásoknak, az átvágások mederbeágyazódást elősegítő hatásának köszönhető.

12fi A töltésekről A terv legrészletesebb fejezete (21—30. p.) a töltésekről szóló rész. Vásárhelyi, akit a későbbi sematizáló felfogás az „átvágások pártja" képviselőjének tekintett, legkörültekintőbben éppen a töltések kérdéseivel foglalkozott. Álláspontja ebben a kérdésben műszakilag megalapozottabb, átgondoltabb és megingathatatlanabb, mint az átvágások kérdésében, ahol — taktikai okokból: főleg Zemplén és Szabolcs támogatásának megnyerése érdekében! — olyan átvágásokat is kénytelen volt javasolni, vagy inkább elfogadni, amelyek műszakilag nem voltak feltétlenül szükségesek és indokoltak. Tervének lényege oz, hogy az átvágásokkal való folyószabályozás és a töltésezéssel való ármentesítés munkáját egységes és egymástól elválaszthatatlan feladatnak tekintette, s a hazai szakirodalomban elsőként itt mutatott rá arra, hogy a töltésvonalozásnak a megfelelő árvízi meder (hullámtér) kialakítását, a nagyvízszabályozást kell szolgálnia. Korát megelőző javaslata szerint, amit még az olyan kiváló szakember, mint Paleocapa sem értékelt kellőképpen: ,,a töltéseknek nemcsak az áradásokat kellene megóvni, hanem helyeztetésük által arra kell törekedni, hogy általok maga a folyó is jobb karba tétessék, úgy hogy ágya emelése meggátoltatván, éppen annak mélyítése eszközöltessék" ... ,,E tetkintetben — írja a továbbiakban — a töltés parttóli távolságának meghatározása nagy fontossággal bír." (22. p.), A folyó (pontosabban: az árvízi meder) lefolyási viszonyainak javítása, a sebesség növelése érdekében, ami a mederfeltöltődés megakadályozásának is eszköze, a parthoz inkább közelebbi, mint távolabbi és lehetőség szerint párhuzamos töltéseket javasolt. Szavai szerint: ,,a vízárt lehetőleg összetartani kell a lehető legsebesb lefolyás végett..." Jóllehet tisztában van ennek gyakorlati nehézségeivel, főleg a szabályozás kezdeti szakaszában, mégis ismételten hangsúlyozza, hogy ,,a