Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - Két terv-változatának fejlődéstörténeti helye és jelentősége

A tényleges műszaki tervet jelentő „mellékletek" a következők voltak: 1. Tisza mérési térképek 1" = 800 (1:57.600) rajzmértékben 27 szelvény. 2. Tisza szabályozási hossz-szelvények 8 darabban. A. betű alatt. 3. Vízemésztési szelvények 5 darabban B. betű alatt. 4. Töltési hossz-szelvények T:Ujlaktól Füredig 8 darabban C. betű alatt. 5. Ezeknek közép kereszt-szelvényei 4 darabban D. betű alatt. 6. A Latorca-töltések hossz-szelvénye 1 darabban E. betű alatt. 7. Ennek kereszt-szelvényei 1 darabban F. betű alatt. 8. A bodrogi töltések hossz-szelvénye 1 darabban G. betű alatt. 9. Ennek kereszt-szelvényei 1 darabban H. betű alatt. 10. A Takta-közi töltés hossz- és kereszt-szelvényei 1 darabban I. betű alatt. 11. Vízártér-kiszámítás 15 darabban Ki—Kts betűk alatt. 12. Az átvágások kiszámítva 1 darabban L. betű alatt, 13. Építmények kiszámítása 1 darabban M. betű alatt, 14. A töltések kiszámítása 1 darabban N. betű alatt. 15. Kiszámítása az átvágások területének 1 darabban O. betű alatt. 16. Különbségkimutatás a Tisza folyó jelenlegi és tervezett szabályozási hossza közt T.Ujlaktól a Dunáig P. betű alatt 17. A réveknél a kötél felemelését kimutató szerkezet Q. betű alatt. (Megjegyzendő, hogy az Előleges javaslatban még nincs szó „mellékletként" csatolt térképekről és tervekről, csupán utalás történik egy korábbi (1845. évi 692. sz.) Tiszáról szóló jelentés anyagára, melyben egy részletes, 1" = 1000° (1:72.000) mértékű Tiszatérkép is volt.) ,,A Tisza hajdan és most" c. mű

124 csupán e terv 3. és 7. részéből, a töltésekről szóló fejezetből és az összefoglalásból közölt szemelvényeket; így tehát az egész terv ismertetésére — amennyire az a „tervleírás" alapján lehetséges — csak most kerül sor először. A hasonló felépítés, sőt az azonos szövegrészek ellenére ugyanis nem egyszerűen két terv-változatról van szó, s nem is csak arról, hogy a „második" terv az első „alapelveit" az egész Tiszára kiterjesztve, a létesítendő átvágásokat, a töltések helyét és méreteit stb. a folyó egész hosszára megállapítja. A terv elvi szempontból is több lényeges, sőt döntő új mozzanatot tartalmaz. Széchenyi közben kifejtett elgondolásainak megfelelően ugyanis Vásárhelyi itt hangsúlyozza először, hogy a Tisza szabályozását sem részletekben, sem egyes nagyobb szakaszokra szorítkozva megoldani nem lehet: a Tisza-völgy egységes „általános" rendezésére van szükség. Az 1844 45. évi árvíz az Alsó-Tiszán 1845. márc. végén minden addigit meghaladó szinten tetőzött, tartósságát tekintve pedig talán egyedülálló rekordot ért el: 1844 tavaszától 1845 nyaráig, több, mint másfél éven keresztül, le sem vonult az ártérről. Ennek hatására, és mert sokan — így pl. Vedres már 1830-ban — az árvízszintek állandó emelkedését a felsőbb szakaszokon és a Körösökön megindult szabályozási munkálatoknak tulajdonították, határozta el Széchenyi, hogy a felső-tiszai érdekeltségek tervezett ármentesítési munkálatait az Alsó-Tiszára is kiterjeszti: az Egész Tisza-völgy egységes rendezésének programját tűzi napirendre. Ennek megfelelően Vásárhelyi, aki az „Előleges javaslatban" még csak a felső-tiszai munkálatok egységességét és tervszerűségét igyekezett biztosítani, s a „nagyobb szakaszokban" történő szabályozás szükségességéről