Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
A Tiszavölgy rendezésének problémája - A Tiszavölgy rendezése Széchenyi István vízügyi programjában
kialakult, korszerű — elveinek megfelelően a Tisza völgyéhez tartozónak tekintette az egész Alföldet: „mindazon folyók és vizek ágyait és lapályait, melyek a Tiszába ömlenek." (110. sz. i. m. 14. p.) A Tiszavölgy fogalmának e helyes meghatározásával kapcsolatos a Tiszavölgy rendezésének korszerű értelmezése is: ez tette lehetővé, hogy ebben a munkában az adottságoknak és követelményeknek megfelelően jelölje ki a megoldandó feladatokat és azok egymásutánját is: „ . . A Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban levő folyók és általuk okozott mocsárok és kiöntések rendezését, korlátozását, illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is belefoglaljuk . . ,"* És mert egy egész országrész természeti viszonyainak átalakításáról volt szó, ismételten hangsúlyozta, hogy a feladat megoldásában nem lehet és nem szabad „vidéki körülmények és szokások szerint foltot foltra rakni és úgy javítgatni." Felülemelkedve a helyi érdekeken és pillanatnyi szempontokon, országos és évtizedes távlatokban kell vizsgálni a teendőket. (Ezt az elvet követte utóbb Sajó Elemér vízügyi programja, és ezt tartja szem előtt Országos Vízgazdálkodási Kerettervünk is.) Rendkívüli időszerűsége miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a nagy szerepet, amelyet Széchenyi ebben a programban az öntözésnek szánt. A vizek kártételei elleni védekezést, csak a vízrendezés első lépésének tekintette, s ezt ismételten hangsúlyozta is: ,,A Tisza-szabályozás első részét t. i. a védmunkálatokat kivinni..." — nem elég! Meg kell valósítani az öntözést is: „melyet csak a jövő nemzedék fog ugyan elérni, de melynek előbb-utóbb végre be kell következnie, ha van jövője a nagy magyar síkságon a magyar nemzetnek, hogy gyarapodjék, számban szaporodjék és a földművelési kultúra azon fokára emelkedjék, melyre az Úristen e szép hazát teremtette, ha ahhoz az emberek bölcsessége és kitartó munkaereje járul."** De nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a vízrendezéssel kapcsolatban szükségesnek tartotta az Alföld és a peremvidék fásítását, erdősítését is — hogy megakadályozza a talajerózió további pusztításait! (Az öntözés fejlesztéséhez hasonlóan a talajerózió elleni védekezés és az erdősítés is ma vált időszerű feladattá 1 ) Ha pedig tekintetbe vesszük Széchenyinek a víziutak fejlesztésével kapcsolatos elgondolásait és tevékenységét — egy korában páratlan, és szinte teljes, korszerű vízrendezési, sőt vízgazdálkodási program körvonalai állnak előttünk. Egyfelől — a vizek kártételei elleni védekezés: az ármentesítés, lecsapolás és belvízrendezés, mint legsürgetőbb teendő, másfelől — a vizek hasznosítása: a víziutak fejlesztését szolgáló folyószabályozás, valamint a távolabbi perspektívákat jelentő öntözés, sőt „mindennemű vízhasznosítás" ... A kettő között pedig a víztárolás, a csapadékvisszatartás első és legtermészetesebb eszközének tekinthető erdősítésében, kopárfásításban a korszerű víztárolási törekvések kezdetei is felismerhetők . . . * Szerződvény, Pest, ny. n. 1846. 1 lev. ** Idézi Lányai Menyhért: A vízszabályozási társulatokról, különös tekintettel az öntözés kérdéseire. = Nemzetgazd. Szle. 1877. 1. sz. 19—20. p.
