Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál és az utókor - Vásárhelyi Pál szerepe a hazai vízimunkálatok irányításában

„Durch Széchenyi's Bemühungen wurde längs des linken Ufers, gegenüber der Römerstrasse ein gute Poststrasse hergestelt und ihm verdankt man es, dass ein ausgezeichneter und für die Sache begeisterter Ingenieur Paul Vásárhelyi, mit der Vermessung der Strecke und der Verfassung eines Projectes für ihre Regelung beauftragt wurde. Die Arbeit Vásárhelyi's . . . Vermessungen und Sondierungen als ein wesentlicher Behelf bei allen späteren Arbeiten gedient haben . . . Die heute noch ganz unbeeinträchtige Wert dieser Arbeit liegt in der gewissenhaften und anschaulichen Darstellung der vorhandenen Sachlage . . ." usw.io:;* Vásárhelyi és utódainak munkáját tehát annak idején, a múlt század végén, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalom is érdeme szerint méltatta. Most azonban, amikor az épülő Vaskapu Vízlépcső nemcsak egyszer s mindenkorra megoldja az Al-Duna hajózhatóságának kérdését, hanem csaknem harminc méteres vízzel borítja az egykori úttörők hősi munkájának nyomait, nemcsak időszerűvé, de kötelességünkké is vált, hogy — ha csak egy rövid megemlékezéssel, s a korabeli méltatások felelevenítésével is — de hozzájáruljunk emlékük megörökítéséhez . . . Vásárhelyi Pál szerepe a hazai vízimunkálatok irányításában Az al-dunai munkálatok kényszerű befejezése fordulatot jelentett Vásárhelyi további pályafutásában. 1837-ben végre elérte azt az elismerést, amelyre csaknem tíz éven keresztül hiába várt. Míg az akkori idők legjelentősebb hazai vízi munkálatait: a Duna-mappációt, majd az al-dunai munkákat — Széchenyi erőfeszítései ellenére is —, ideiglenes minőségben kellett vezetnie, most végre kinevezték hajózási mérnökké, s az Építési Igazgatóság budai központjába osztották be szolgálattételre. Ettől kezdve nemcsak családjával élhetett végre együtt, hanem alkalma volt aktívabban részt venni az Akadémia munkájában (melynek 1835-ben választották levelező, majd 1838-ban rendes tagjává)

44 és Pest-Buda ekkor kibontakozó tudományos életében. Az Akadémiában és a kor tudományos folyóiratai, az Athenaeum, a Tudományos Gyűjtemény stb. körül kialakuló haladó értelmiségi körben: Vörösmarty, Bajza, Toldy, Garay, Bugát és más vezető írók és tudósok körében betöltött szerepe, közülük többekhez fűződő baráti kapcsolata jól jellemzi tudományos és társadalmi megbecsülését és helyzetét. 1841-ben hivatali beosztásában is elérte azt a legmagasabb beosztást, amit az osztrák-szellemű közigazgatásban magyar mérnök egyáltalán elérhetett: hajózási felügyelő és igazgatósegéd (helyettes igazgató) lett, s e minőségben az ország területén folyó mindennemű vízi munka (felmérés, tervezés, vízszabályozás stb.) közvetlen felügyelője, mondhatni legfőbb irá• egy felvilágosult és jövőbelátó férfi, aki a feladat jelentőségét felismerve, javasolni merte a hajózási akadályok eltávolításának nagy munkáját, hogy ezt a fontos víziutat meg lehessen nyitni az állandó forgalomnak. Ez Széchenyi István elévülhetetlen érdeme . . . Széchenyi fáradozásainak eredményeként készült el a jobbparti postaút is, szemben a római úttal, és neki köszönhető, hogy egy kiváló és lelkes mérnök, Vásárhelyi Pál e szakasz felmérésére és szabályozási tervének elkészítésére megbízást kapott. Vásárhelyi munkája . . . térképei és mélységmérései minden későbbi munka lényeges segédeszközévé váltak. E munka ma is csorbítatlan értéke anyagának megbízható s szemléletes bemutatásában rejlik . . ."