Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez

kemény küzdelemre, élet-halál harcra kényszerítette a társulatot és a várost. Április 6-án 24' 11 "-kel (787 cm), minden korábbit meghaladó maximummal tetőzött. A védekezés eredményessége a közmunkaerő nagyarányú mozgósítása és a munkálatok sikeres műszaki irányítása (zsilipszakadások, csatornabetörések elzárása stb.) mellett elsősorban a más helyeken bekövetkezett töltésszakadásoknak, a tározótérként szereplő kisebb-nagyobb öblözetek elborításának, illetve ezek vízszintcsökkentő hatásának volt köszönhető. Ezek között a legnagyobb szerepe a Mirhó-gát átszakadásának és az Abád—szalóki öblözet elöntésének volt. A kormány tétlensége és közönyössége jogos elkeseredést és felháborodást váltott ki a küzdelemben kimerült lakosságban: egyre gyakrabban emlegették, hogy még a Bach-korszak vezetői, főleg a kormányzó Albrecht főherceg is nagyobb figyelemmel és megértéssel kísérték hasonló veszélyek idején Szeged sorsát, mint most a magyar kormány ... A város ismételt sürgetésére is csak 40 000, majd 50 000 forint hitelt biztosítottak a védekezéshez, aminek arányaira jellemző, hogy a sok húza-vonán felháborodva, végül is két szegedi polgár adott 10 000, illetve 40 000 forint kölcsönt a városnak, amivel sikerült is az árvédelmi munkálatok mintegy 150 000 forintra rúgó költségeit fedezni.

19 A társulati töltések megbízhatatlansága miatt egy belső második védelmi vonal, körtöltés kialakítását is biztosítani kellett, mely több helyen — pl. a hattyas—ballagitói szakaszon —, az öblözet elöntése után, valóban a város fő védelmi vonalává vált. Ennek kiépítését azonban erősen akadályozta a vasút, amely üzleti okokból mindvégig ragaszkodott a forgalom fenntartásához. így a vasúti töltés mentén csak deszkafalak közé fogott nyúlgátak, ún. ,,kalicka-töltések" építéséről lehetett szó, de még ezt is csak nagy nehézségek — sőt gázolások — árán sikerült megvalósítani . . . Jellemző volt a Percsora—szegedi Ármentesítő Társulat létrehozásával kialakult helyzetre, hogy a város védelmének legkritikusabb pontja éppen az erősen ,,elférgesedett" (t. i. pocok-járta) percsorai keresztgát lett, s a legnagyobb erőt — Boros Frigyes vezetésével — ennek, a várostól legtávolabb fekvő pontnak a védelmére kellett összpontosítani. A növekvő veszély láttán Szeged megint igyekezett saját kezébe venni védelmét és ismét megindította a harcot a Bach-korszak örökségeképpen fennmaradt kényszertársulásból való kilépés érdekében. A kormány azonban nem volt hajlandó arra, hogy hasonlóképpen levonja a helyzet tanulságait. A védművek helyreállításához szükséges kölcsön felvételében nem nyújtott támogatást Szegednek. E helyett a kormánybiztos, — aki eddig a város legmesszebbmenő támogatását élvezte, mert az ártérfejlesztés megkezdésével a város méltánytalan terheinek enyhítését ígérte — egyszerűen megtagadta még annak a kölcsönnek a visszafizetését is, amelyet a város az árvíz idején, a védekezési munkálatok költségeinek fedezésére nyújtott a társulatnak. Ugyanakkor a vasút — a vasutak és a vízügy közös felügye19. Reizner J. i. m. 2. köt. 277—295. p. és Jelentés ... 2. sz. i. m.