Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Dr. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz hidrológiai szempontból
A víztömegek halmozódása a Tiszának a 7. ábrán feltüntetett vízállásgörbéiből tűnik ki. Tiszaújlaknál, az Alföld peremén, még jól megkülönböztethetők az egyes árhullámok. Tokajnál már meglehetősen összeolvadnak. A szolnoki és szegedi görbe pedig világosan mutatja, hogyan gyűlik meg mindjobban az Alsó-Tiszán a víz, amely a folyó roppant kis esése miatt csak lassan tud továbbjutni. Egy medencében alakulna így a vízszint, amelybe több, változó mértékben nyitott csapon át engednénk be a vizet, időnként jóval többet, mint amennyi a kifolyó nyíláson távozni tud. 6. Szeged pusztulása A kifolyónyílás szűk voltáról, a szegedi és az alatta a Dunáig terjedő folyószakasz viszonylag csekély emésztőképességéről már beszéltünk. Nézzük meg most, hogy milyen módon veszélyezteti a tartósan magas vízállás a védtöltések állékonyságát és mi lehetett a közvetlen oka a március 5-i petresi töltésszakadásnak? A töltések pusztulása a következő okokból következhet be: 1. a töltés magassága elégtelen: a víz átbukik rajta és elmossa; 2. a töltés csekély méretei miatt nem bír ellenállni a víz nyomásának: elcsúszik és átszakad; 3. a hosszantartó árvíz annyira átáztatja a töltés anyagát, hogy egész tömegében folyós sárrá válik, a töltéstest megcsúszik, megroggyan és az átbukó víz végez vele; 4. a szél keltette hullámverés kikezdi a töltés testét: a koronán átcsapó hullámok megbontják; 5. a nagy víznyomás következtében a töltéstest alatt átszivárgó víz kiüregeli az altalajt, talajtörés következik be, és a töltés összeroskad. A felsorolt okok miatt csak a jó anyagból gondosan megépített és állandóan karban tartott töltések lehetnek állékonyak. Árvíz idején ezek is állandó felügyeletet és szükség esetén azonnali erősítést kívánnak. Petres közelében, ahol márc. 5-én reggel a töltés átszakadt, nincs település. Ezért már a felügyelet is lazább lehetett. Még kevésbé volt mód a kritikus órákban a töltés megerősítésére. A szakadás elzárása szóba sem jöhetett. A beömlő víznek csak a sövényházi kereszttöltés állotta útját. Mivel ez nem volt kitéve rendszeresen az árvíznek, bizonyosan össze-vissza fúrkálták a mezei pockok. Nem csoda hát, hogy nem tudott ellenállni a ránehezedő növekvő nyomásnak. Most már az alföldi vasút töltéséig nyitva állott a víz útja. Másnap ezen a harmadik védvonalon is áttört az ár, és ezzel Szeged közvetlen veszélybe került. 8-án este a Felsővárosnál átvágták a tiszai töltést, hogy a kiáradt víz visszatérhessen az anyamederbe és ezáltal könynyítsenek a helyzeten. Ennek volt köszönhető, hogy az elöntött terület alsó részére lehúzódó hatalmas víztömeg ellenében csaknem négy napig sikerült tartani a hevenyészett nyúlgáttal megfejelt vasúti töltést. De 8-án estétől viharos északnyugati szél uralkodott, amely a védvonal előtti, több mint 6 km széles vízfelületen óriási hullámokat vert. Végülis hiába volt minden:
