Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
vízkárosult elszállítására és ellátására! — 40 000 forint segélyt engedélyezett. Az ülés felfüggesztését, illetve a szegedi kérdés napirenden kívüli sürgős tárgyalását követelő képviselőket pedig azzal intette le, hogy a törvényhozás ilyen közbejött események miatt nem szakíthatja meg „országos érdekű munkáját. . . 44 És az országgyűlés valóban zavartalanul folytatta is ezt a munkát: a költségvetés napirenden levő pontjainak megvitatását... Egészen addig, amíg akadt végre legalább néhány képviselő, 13 aki felelősségre merte vonni a kormányt, amiért nemcsak, hogy tájékoztatást nem tud adni az eseményekről, hanem maga is teljesen tájékozatlan, s így á szükséges intézkedések megtételére sem lehet képes . . . Pedig még egy napilap, mint pl. a Pester Lloyd is biztosítani tudta azt, hogy tudósítói óráról órára beszámoljanak az eseményekről. Tisza Kálmán kormánya az ellenzéki képviselők jogos és megalapozott támadásainak valóságos kereszttűzébe került. A kormány teljes tájékozatlanságáról tanúskodó megnyugtató kijelentések valótlanságát konkrét adatokkal bizonyították be, — mire az elnök berekesztette az ülést. Hasonlóképpen semmitmondó kijelentésekre és kevéssé megnyugtató ígérgetésekre szorítkozott Tisza következő napi tájékoztatása is. Az ellenzéki képviselők erre határozott intézkedéseket követeltek: elsősorban a katonaság kivezénylését a további veszélyeztetett helyekre, hogy legalább a szegedihez hasonló katasztrófák megismétlődésének elejét lehessen venni. Ha a kormány az ország érdekeívei ellentétes boszniai okkupációhoz 280 000 katonát tudott adni, akkor az alföldi városok megmentésére is igénybe vehet néhányezer vagy tízezer főt. . . 4,! A szegedi kérvény március 15-i tárgyalásán a város egyik képviselője, Bakay Nándor, drámai kommentárral támasztotta alá a már több ízben, és mindig hiába, megismételt memorandum adatait, amelyeket a bekövetkezett események tragikus módon igazoltak. Érvei elől Tisza Kálmán a tárgyalás elnapoltatásával tért ki.' 7 A kérvény ismételten elhalasztott március 19-i tárgyalásán azután az ellenzéki képviselők, Bakay Nándor és társai határozati javaslatához csatlakozva, nyíltan kimondták véleményüket, hegy a történtekért Tisza Kálmánt és közmunka- és közlekedésügyi miniszterét, Péchy Tamást, a vádlottak padjára kellene ültetni. Többen országgyűlési bizottság kiküldését követelték a katasztrófa előzményeinek és lefolyásának kivizsgálására. Tisza Kálmán azonban ezt az indítványt bizalmatlansági kérdésnek nyilvánította s ezzel elérte, hogy a kormánypárti többség leszavazza. 48 A közvélemény és az ellenzék nyomásának hatása alatt, de inkább a kedélyek lecsillapítása érdekében végüIis a kormány nem térhetett ki, nem ugyan a kormány és a kormánybiztosi intézkedések felülvizsgálatára hiva44. U. o. 4. köt. 124—125. p. 45. Majoros István, majd Kállay Ödön, Simonyi Ernő, Kende Péter és Nóvák Gusztáv. = u. o. 136—142. p. 46. U. o. 152—155. p, 47. U. o. 157—175. p. 48. U. o. 255—282. p.
