Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
leti hatósága — a közmunka és közlekedésügyi miniszter által — kártérítés terhe mellett elrendeltette az árvíz idején épített töltésmagasítás haladéktalan lebontását. Ilyen körülmények között a város, amely a védelmi munkálatokhoz szükséges 800 000 forint helyett csak 300 000 forintnyi kölcsönt tudott szerezni, kénytelen volt a terveket redukáltatni és csak a legszükségesebb töltéshelyreállítási és erősítési, valamint partvédelmi munkálatokra korlátozni. Közben azonban a korrupció hálójába került kormánybiztos, Marsóvszky Gyula, általános felháborodást kiváltó tevékenységét azzal tetézte, hogy a percsorai töltés, valamint az összes többi töltés (beleértve a városi töltéseket is) megerősítésére vonatkozó megbízást — összesen mintegy 400 000 forint értékben — versenytárgyalás nélkül kiadta két vállalkozónak: Deyák Ignácznak és Glasner Józsefnek. Az előbbi a Bach-korszak dereka óta a Tisza-szabályozást irányító Herrich Károly apósa volt, akit botrányos viszszaélései miatt már korábban eltiltottak a Tisza-szabályozási munkálatoktól. Most nevét megváltoztatva társvállalkozóval tért vissza korábbi vadászterületére. A kormánybiztos a vállalkozónak rövidlejáratú váltót adott, mely után késedelem esetén 10%-os kamatot biztosított. Deyák és Glasner azután e váltókat egy másik vállalkozóra ruházták át, aki azok lejárta után, 1877 augusztusában meg is kezdte az adósok — elsősorban az 1877-i árvízzel sújtott Szeged ellen a végrehajtás foganatosítását.0 Szeged városa azonban hiába fordult panasszal a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez, ennek egyetlen eredménye — jóllehet a felülvizsgálat során nyilvánvalóvá váltak a végzett munka műszaki hibái, elsősorban a percsorai, legdrágábban elszámolt, töltés alkalmatlansága — az lett, hogy Marsóvszkyt leváltották s helyette egy másik kormánybiztost küldtek ki: Kende Kanutot. Egy jellegzetes mikszáthi figurát, akit azonban sajnos nem az író fantáziája, hanem az élet alkotott — Szeged veszedelmére. Az új társulati kormánybiztos az úri világ tipikus alakja, mint elődje, szintén nem értett semmihez, de minden feladatot elvállalt — és nem tett semmit. 21 Az 1876. évi tavaszi árvizet követő lázas munka még be sem fejeződött, amikor 1877 tavaszán újabb tiszai árvíz jött, amely hosszan elhúzódva a Maros minden korábbit meghaladó árhullámával találkozott. A tiszai ár20. Reizner J. i. m. 2. köt. 293—294. p. és Pogány M. 96. sz. i. m. 21. „Kende Kanut . . . Prototypje az örök ifjúságnak... fiatal korában kitűnő bánásmódot tanúsított a nők körében és igen ügyesen kucsérozott, eleganciával tudott mulatni a cigánnyal, s ruháját az első szabónál varratta." S ezért lett ő percsorai kormánybiztos. . . . különben becsületes ember, s ő maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ő miként jutott a vízműépítészeti tudományhoz. De hát elvégre is azt gopdolta, hogy az úr pokolban is úr, s már az magától beleszületik mindenféle tudományba. így fogadta el a percsorai kormánybiztosi hivatalt ... a fizetés kedvéért, s így jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe. . . . már pedig éppen a szegedi szójárás szerint „a tanulatlan doktor kész hóhér". = Mikszáth K. 79—80. sz. i. m.
