Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez

10. ábra. Roskovics: „Szeged a XIX. század közepén" (Egykorú metszet) meg. A város költségére végrehajtott és eredménytelen szegedi mederbővítési munkálatok mellett a gyálai átmetszés költségeiből is 75 000 forintot hárítottak át a városra. Az 1855-ben megkezdett és 1859-ben befejezettnek nyilvánított munkálatok azonban teljesen eredménytelennek bizonyultak: a víz önerejére hagyott átvágás keskeny vezérárka nem tudott anyamederré fejlődni, s ezért azt a további bővítési munkálatok érdekében 1864-ben teljesen el kellett zárni. Említésre érdemes, hogy közben Szeged mérnöke, Bainville József a város szintezése alapján felismert ősi vízrajzi viszonyok — t. i. Szeged sziget volta — alapján és a nyugati városrészek veszélyeztetett helyzetére való tekintettel, egy nyugati árapasztó (és lecsapoló) csatorna tervét is felvetette, Bár a gondolat ismételten felmerült — még az 1879. évi szakértői jelentésben is •— megvalósításával komolyan soha nem foglalkoztak.

14 Szeged városának kétségbeesett küzdelme mind az önkényuralom (vízügyi) igazgatási szerveivel, mind a feudális nagybirtokkal szemben eredménytelennek bizonyult. Az 1855. évi árvíz tapasztalatai alapján, a számára sérelmes és veszélyes helyzet megszüntetése végett, a közben kialakult társulatok mintájára, az 1836-ban létrejött érdekeltség újjászervezését szorgalmazta „Csongrád Alsó-tiszaszabályozási Társulat" néven. Azt kívánta el14. Reizner J. i. m. 2. köt. 210. p.