Gonda Béla: A magyar hajózás (Budapest, 1899)

I. A magyar hajózás történeti fejlődése

10 létrehozni. — nem sikerült ugyan: a török uralom nyomása alól felszabadult ország gazdasági föllendülése azonban ugj-szólva önkénytelenül maga után vonta a tömeges szállításra egyedül alkalmas hajózás fejlődését. Nemcsak a Duna, de a Tisza, Maros és Száva folyók mind jobban benépesülnek a már egész 5—6 ezer mázsa szállítóképességgel bíró fahajók egész rajával; Szeged, Sziszek, Károlyváros, Pest, Győr, Komárom fontos hajózási emporiumokká válnak. 1.794. szeptember havában királyi engedélyokmány alapján megalakul a kir. szabadalmazott hajózási társaság (Königl. priv. ungarische Schifffahrts-Gesellschaft) mely feladatául tűzte ki egyrészt a Ferenczcsatorna létesítését, mely az alsó Tiszavidék és a Bácska terményeinek volt hivatva közelebbi utat nyitni a Száván át a tenger felé, valamint Pest és Bécs irányában, másrészt a Kulpa hajózhatóvá tételével az Adria felé irányuló forgalom útját kívánta egyengetni. A Ferencz-csatorna csakhamar el is készült s 1802-ben átadatott a forgalomnak, a Kulpára is elköltöttek egy fél millió forintot, de siker nélkül. Ezek mellett megépítették a Károlyvárostól Fiúméba vezető Lujza-utat, mely a Károlyvárosig terjedő vizi ut szárazföldi folytatásaként épült, összekötve ekként az ország belsejét a magyar tengerparttal. Ez a társaság igen sokat tett a hajózási forgalom előmozditására. S már a megelőző század utolsó tizedeiben, de különösen e század elején igen élénk hajózással találkozunk nemcsak a Dunán, hanem a Tisza, Maros és Száva folyókon, valamint a Bega- és Ferencz-csatornákon. A Tiszán és Maroson különösen a kincstári só szállítása játszott igen nagy szerepet, előbbin Máramarosból, utóbbin Erdélyből. A Tiszán lejövő sót Szolnokon a hajókból kocsikra rakták s ugy szállították Pestre. A Maroson Erdélyből jövő só egy részét szintén kocsin szállították ugyan tovább, de legnagyobb része hajón ment egész Sziszekig sőt feljebb is a Száván s onnan szállították tovább részint a horvát-szlavon vidékekre, részint az osztrák tartományokba. A Pestre hozott kősó egy része a Dunán Győr és Bécs felé vette útját, más része a Dunántulra s az ország északnyugati vidékeire szállíttatott. Nagy szerepet játszott továbbá a hajózási forgalomban első sorban a buza, mely legnagyobbrészt a Bánátból. Bácskából, a Tisza és Duna vidékéről, Szerém és Verőcze megyékből származott s részint a tengermellékre, Krajnába és a Lombardvelenczei királyságba szállíttatott a Begán. Tiszán. Ferencz-csatornán, Dunán. Száván és Kulpán, részint Győrbe és Bécsbe, a honnan tovább vitetett a nyugati piaczokra. Szállítottak ezenkívül a külföldre