Czekelius Aurél – Szántó Albert: A Budapesti Ferencz József-híd építésének története (Budapest, 1896)

Mind a két híd nem csak a műszaki, de az aesthetikai követelményeknek is teljesen megfeleljen, s figyelem fordíttassék arra is, hogy a hídfők — a mennyiben pedig mederpillérek létesíttetnének — ez utóbbiak is oly elhelyezést nyerjenek, hogy a meder szűkítése lehetőleg mellőztessék, illetve a vízlefolyási viszonyok magas vízállás mellett is lényegesebben ne alteráltassanak. A hajózás érdekében szükséges szabad magasság a lánczhídnak a járdakorlátok átalakítása által még fokozható szabad magasságánál kisebb ne legyen. A fővámtéri híd 17'3 m., az eskütéri híd pedig legalább 16 m. használható szélességet nyerjen, s azokon villamos vasúti vágányok, kábelek, gáz- és vízvezetéki csövek átvezethetők, illetve elhelyezhetők legyenek. A hídpálya esése a fővámtéri hídnál 25°/oo legyen, az eskütéri hídnál pedig akként határoztassék meg, hogy annak folytatásában létesítendő rakparti áthidalások alatt 4'5 m szabad magasság maradjon. Az értekezlet eme megállapodásainak tekintetbe vételével elkészíttetvén a hidak tervezésére vonatkozó versenyfeltételek, ezek alapján a kereskedelemügyi miniszter 1893. év julius havában nemzetközi pályázatot hirdetett, mely szerint a pályaművek 1894. évi január hó 31-éig voltak a minisztériumhoz benyújtandók. A pályaművek díjazására két — 30.000 és 20.000 koronás — díj lett kitűzve, a végből pedig, hogy a pályázók egynyílású hidak tervezésére minél inkább serkentessenek, a versenyfeltételek közé felvétetett az is, hogy ha a legjobbnak ítélt pályamű az eskütéri hídra nézve az egynyílással való áthidalást akként oldotta meg, hogy az nemcsak a műszaki és az aestheticai követelményeknek megfelel, hanem öt millió koronát tetemesen meg nem haladó költséggel meg is alkotható, abban az esetben ez a pályamű az első díjon felül még külön 10.000 koronával fog díjaztatni. A pályatervek benyújtására kitűzve volt határidőig nem kevesebb mint 74. pályaterv érkezett be, melyek közül 38 egynyílású, 15 háromnyílású eskütéri hídra, 5 egynyílású és 16 háromnyílású fővámtéri hídra vonatkozott. A pályázatban a magyar mérnökökön kívül feltűnő nagy számban (16 pályatervvel) vettek részt az amerikaiak, azután a benyújtott pályatervek száma szerint sorban Olaszország, Ausztria, Németország, Francziaország s végre egy-egy pályatervvel Belgium, Hollandia, Oroszország és Algir. A beérkezett pályatervek megbírálására a miniszter saját elnöklete alatt szakférfiakból és az érdekelt körök képviselőiből bizottságot alakított, a mely bizottságban a miniszter meghívása folytán Osztrák-, Német-, Franczia- és Angolország is egy-egy képviselővel részt vettek.