Czekelius Aurél – Szántó Albert: A Budapesti Ferencz József-híd építésének története (Budapest, 1896)

———— ————— /^r ii. A híd és tartozékainak leírása. A fővámtéri híd, mely legfelsőbb engedély alapján Ő Felsége a király nevét fogja viselni, a vámház-körút egyenes folytatásában köti össze a székesfőváros két felét. A hídnak három nyílása van, melyeket két mederpilléren és két hídfőn nyugvó konsoltartós vasszerkezet hidal át. A híd össznyílása 331 '2 m, melyből a középső nyílásra 175 m, a két szélső nyílás mindegyikére pedig 78*1 m esik. A híd szélessége a két oldali gyalogjárók korlátjai között mérve 20' 1 métert tesz ki. Ebből a szélességből 8 métert a két oldali gyalogjárók foglalnak el, míglen a főtartókon belül elhelyezett kocsipályára 11 5 m, a főtartókon kívül eső gyalogjárdákra pedig egyenkint 2 9 m esik. A hídpálya emelkedése 25°/oo

) nullvízszín feletti magassága pedig a híd közepén 17"2, két végén 13 4 méter. A hídépítésnél szem előtt tartandó volt takarékosság elvénél fogva úgy a hídfők, valamint a mederpillérek csak oly vastagsággal állíttattak elő, a mint azt a szilárdság és állékonyság követelményei megkívánták, nevezetesen a mederpillérek 7 5 m talpszélesség mellett 4'0 m koronaszélességgel, a hídfők pedig 5'2 m talpszélesség mellett 2 91 m koronaszélességgel. A szintén megkívánt aesthetikai szépség szempontjából kívánatos lett volna ugyan, ha kivált a mederpillérek a fentebbi méreteknél valamivel nagyobb vastagsággal állíttattak volna elő, ez azonban azért nem volt lehetséges, mert az amúgy is már keskeny Dunamedernek minden felesleges, illetve nem elkerülhetetlenül szükséges szűkítését az akadálytalan vízlefolyás érdekében kerülni kellett. A mederpillérek 28 m hosszú és 75 m széles, a hídfők pedig két különálló, egyenként 8'0 m hosszú, 6 2 m széles s felül körszelet alakú boltozattal összekötött alapzatot nyertek. — n — _