Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

Bevezetés

2 Bevezetés. Mindezeknél fogva teljesen sikerült szabályozásnak csak az mondható, mely nemcsak a technikai föltételeknek, hanem eme fentebb elősorolt többi szempontoknak is megfelel, mely nem nyújt sem kevesebbet sem többet, mint a mennyire a bajban szenvedőnek szüksége van, a nélkül azonban, hogy a fokozatos fejlődhetés útját elzárná vagy megnehezítené; sőt ellenkezőleg: minden újabb munkálat egy-egy lépés legyen a haladás, a tökéletesedés felé nemcsak technikai, hanem mezőgazdasági szempontokból is. Ha a technikus világ ezt az igazságot mindenha szem előtt tartotta volna, sok oly munkálat és terv nem készült volna, a mely magában véve egészen megállta helyét technikai, de korai volt mezőgazdasági szempontokból. Az olcsóbban elért kisebb védelem gyakran fölér a teljes, de drága védelemmel. Ehhez járul még, hogy a víz nem mindig és nem föltétlenül káros elem, melytől minden áron szabadulni kell, ellenkezőleg: hasznai sokszor megbecsülhetetlenek, még akkor is, ha kisebb-nagyobb károsodásokkal jár karöltve; már Herodot Egyptomot a Nilus ajándékának nevezte. Ez az oka, hogy nem lehet a folyókra nézve csak megközelítőleg is oly mintákat felállítani, melyek szerint az egyforma természetű vízfolyások szabályozandók volnának. Teljes lehetetlenség előre kijelölni azt a rendszert melyet bizonyos természetű folyókra, mint a ruhát az emberre, csak reá kellene szabni, hogy a legjobb szabályozás létesüljön ; hanem szükséges előbb alaposan megvizsgálni és ismerni a mezőgazdasági, a népesedési viszonyokat is, és csak ha ezek alapján valamely rendszerben megállapodtunk, akkor lehet arról szó, hogy azt következetesen, a technikai elvek alapján foganatosítsuk. Vagyis röviden összevonva: nem lehet tisztán technikai alapokból kiindulva megállapítani, hogy a csekély esésű folyók szabályozásának melyik módja vezet legcélszerűbben a kivánt sikerhez, hanem erre nézve első sorban az adott viszonyok és körülmények határoznak. S ezért a csekély esésű folyók szabályozásának elvét az egyes szabályozó rendszerek ismertetése és bírálata által lehet csak okszerűen tárgyalni: a tervező szakember feladata kell, hogy maradjon annak megítélése, hogy e rendszerek közül melyik felel meg leginkább az adott technikai, mezőgazdasági és egyéb helyi viszonyoknak. Hogy azonban e műnek ne csak elméleti, hanem gyakorlati értéke is legyen : első sorban a nagy magyar Alföldre fogunk tekintettel lenni, mert Oroszország kivételével Európában sehol sem találhatók oly nagy kiterjedésű síkságok és oly sok csekély esésű folyó, mint hazánkban. A csekély esés és a terület egyenletes volta kiválólag kedvez a legszebb hajózó hálózat megteremtésének és csak sajnálhatjuk, hogy az a természetes fejlődési állapot, mely Francia- és Angolországban kiterjedt csatorna-