Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei. partokról egyes pontokon mint források vagy mint elhagyott régi medrek — morotvák — tavak vagy rendkívüli alacsony fekvésű pocsolyák földalatti táplálói jelennek meg. A szivárgó vizeket mindig és kizárólag a töltések okozzák, míg a fakadó vizeknek más eredetük van ; de a töltések következtében előálló magasabb árvízszin a fakadó vizek mennyiségének növelésére is befolyással lehet. A szivárgó viz nemcsak azért káros, mert a talajt nedvességben tartja, hanem mert azt valósággal kilúgozza, tápláló elemeitől megfosztja. Ily területet célszerű előbb a kellő magasságra feliszapoltatni és csak azután fogni töltések közé, vagy ha ezt az általános rendszer miatt tenni nem lehetne, akkor külön belső töltéssel látni el és az iszapos vizet alkalom adtán oda bebocsátani, mert különben igazi hasznát soha sem fogjuk vehetni. A tiszamenti töltésezéseknek óriási szerencséjük az a kötött, át nem bocsátó talaj, melyből az Alföldnek nagy része áll; ha a Tisza mentén azok a laza, homokos talajok fordulnának elő, melyek a Duna és Dráva melletti töltésezéseknél találhatók, a vízmentesítés a lehetetlenséggel volna határos, mert a vízállás nagy magassága és rendkívüli hosszú tartama mellett a 8. ábra. szivárgó vízzel nem lehetne megküzdeni. A Duna és Dráva árvizei sem nem oly magasak, sem nem oly tartósak. Németországban,kivált azElbe alsó szakaszán,Hollandiában a Rajna mellett a szivárgó viz oly sok bajt és kárt okoz, hogy a szakférfiak régóta vitatkoznak a kérdés fölött, nem volna-e célszerűbb az át nem hágható töltéseket levágni és áthághatókká változtatni. Azonban bármily kívánatosnak látszik is ez folyószabályozási, valamint gazdasági szempontokból, végrehajtását a mentesített területeken levő sok épület, tanya, út és vasút majdnem lehetetlenné teszik. A szivárgó viz ellen azzal lehet némely esetekben sikerrel küzdeni, ha a töltéseket alapozzuk; azaz kiemeljük az átbocsátó réteget addig, míg a kötött agyagtalajra nem jutunk és innét kezdjük agyagos földdel a töltés rakását. Amerikában a töltés magvába és az eleven talajba vaslemezt alkalmaztak a szivárgás ellen. Ha az altalaj nem kötött, akkor ez az eljárás nem vezet célhoz. A szivárgó viz ellen hasonlólag sikerrel meg lehet küzdeni a párhuzamos szorító töltésekkel. Nevezetesen az árvédelmi töltésektől 80—100— lőO méter távolságban velük párhuzamosan alacsonyabb töltéseket emelünk (8. ábra), melyekhez a földet a folyó felőli oldalról veszszük. Az árvédelmi töltés alatt átszivárgó vizet e töltés felfogja és ez által a szivárgó vizre ellennyomást gyakorol; ily módon a szivárgás vagy egészen megszűnik, vagy legalább is jelentékenyen csökken. Ha e második töltés alatt is történnék