Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

66 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. ne növeszszük, ha azonban azt leszállítani a viszonyok parancsoló szava következtében nem állana hatalmunkban : a töltések méreteiben és építésekor nem szabad fukarkodnunk és inkább túlságos erősre, mint gyengére tervezzük őket, annál inkább, mert ez már nem okoz a költségekben meggyőzhetetlen különbségeket. Hogy pedig az előtér csakugyan szolgálhasson vízlevezetésre, arra nézve szükséges, hogy ment legyen mindennemű akadálytól, milyenek az iszapolások, kiemelkedések, keresztgátak, kerítések, bokrok és cserjék, melyek a víz sebességét jelentékenyen csökkentik, s ,ezért töltések közé fogott folyóknál nem elégséges a meder jó karban tartásáról gondoskodni, hanem szükséges az előtereket hasonló elbánásban részesíteni, vagyis őket is mederként tekinteni, a mint tényleg azok is, mert hiszen az árvíznek túlnyomóan nagy részét ők vezetik le. Ugyanebből az okból az új vízjogi törvény külön szakaszban intézkedik az előtéren alkalmazható művelésmódokról. (1885: XXIII. t.-c. 49. §.) Minden gondoskodás dacára is az előtéren soha oly eleven folyás nem jöhet létre, mint magában a mederben, s ezért azok a képletek, a melyeket a meder számításakor alkalmazunk, nem használhatók, jelentékeny módosítások nélkül az előtér emésztésének meghatározására. Olyan keresztszelvények emésztési számítását, melyeknél a meder és előtér is előfordul, olyképpen szokás végezni, hogy a meder emésztését külön és az előtérét ismét külön határozzuk meg és a kettő eredményét összeadjuk. Az előtér emésztésének számításakor ezenkívül a legérdesebb mederfelületet tételezzük fel, vagyis a legkisebb értéket veszsziik a v = B. J képletből c számára, adott R és J mellett; az ily módon elért eredményt is 0'75 egész 0'50-re csökkentjük. Hogy e számításmód sem felel meg mindig a valónak, az kétségtelen, és legjobban kitűnik a Tisza több pontján végzett 1888. évi vízmérésekből. Nevezetesen a hullámtérre esett: Az összes víztömegből Középsebessé; 0 / 10 méter Tisza-Kürthnél . . .... 21-7 . . . . . . 0-508 Szentesnél. . . . .... 30-1 . . . . . . 0-463 Algyőnél . . . . . . . 11-2 . . . . 0-235 Szegednél . . . . .... 31 ... . . . 0-579 Török-Becsénél. . .... 6-8 ... . . . 0-297 Titelnél .... 20-0 . . . . . . 0-449 Összefoglalva mindazt mit a töltések magasságára és közére mondottunk — a mennyiben a kettő egymással szerves összefüggésben van — mindig a levezetendő vízmennyiségből iparkodjunk őket meghatározni; ha a folyó vize hosszabb vonalon nem gyarapodik jelentékenyebb mellékfolyók vizével akkor tekintettel lehetünk a legnagyobb árvíztömeg csökkenésére is, a mennyiben nagy része a meder és előtér kitöltésére szolgál. Ott ellenben, hol nagyobb tnel-