Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

53 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. illetőleg részben a töltések közötti előtéren kell elvonulnia. A Tiszánál pl. idevágó mérések szerint csak fele az árvíznek folyik le a természetes mederben, a többi a töltések között; természetes, hogy a meder fölötti rész ebből a legtöbbet emészti. Az árvizek ezen összeszorításából a vízszinnek emelkedése áll elő, melyet nem szabad figyelmen kivül hagynunk ; ez az emelkedés kiterjed a töltésezés egész hosszúságára. Hogy ezt az emelkedést kiszámíthassuk, szükséges tudnunk a lefolyó árvíz mennyiségét és a töltések egymástól való távolságát. Minél nagyobb a töltésköz, annál kisebb lesz ez a vízszinemelkedés, és megfordítva. E számításokat addig próbálgatjuk, míg mind a távolságra, mind a magasságra nézve a legmegfelelőbb adatokat nem kapjuk. A vízmennyiségből kiinduló e számításokat keresztszelvényről keresztszelvényre meg kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy a töltések a meghágás veszélyének kitéve legyenek. Paleocapa a Tisza töltéseinek meghatározására nézve a következőket mondja: „Ha nyugodtak akarunk lenni, szükséges lesz, hogy a töltések legalább másfél lábnyival magasabbak legyenek a töltésezés végrehajtása után leendő legnagyobb vízszinnél. Bármily távolra legyenek is építve a parttól a töltések, a töltésezés végrehajtása után, vagyis a kiöntések megszűntével, a vízár szine, magassága mégis jóval nagyobb lesz mint a folyó mostani állapotában eddig tapasztalt legnagyobb víz szine volt. E tünemény azonban, látni való, nem lehet mindenütt egyforma az egész Tisza mentén. A felsőbb vonalokon, hol a vízárnak csak kevesebb része lesz együtt, kisebb lesz a magasság növekedése; de nőni fog az alsóbb vonalokon ahhoz képest, minél nagyobb kiöntéseket fognak megszüntetni. Lesz azonban egy középső pont, a töltésezés kezdete és a folyónak a Dunába szakadása közt, hol a vízár felduzzadásának hatása a legnagyobb lesz, s melytől kezdve a torkolat felé mindig kisebbedik. S e pont körülbelül oda fog esni, hol a Tisza már minden nagyobb mellékfolyóját befogadta, s honnan kezdve lefelé mindig tágabb és mélyebb lesz a meder s mindig érezhetőbb a Dunának a Tiszára kiterjedő hatása." „Igen nehéz, s helyesebben szólva lehetetlen volna előre kiszámítani a vízár magasodásának változatait a különböző pontokon, ha minden lehető vízmérési adatok megvolnának is. Csupán hozzávetőleg lehet hozzászólni, de csak a tények és tapasztalás nyújthatnak elég biztos világot a töltésrendszernek a különböző pontokon szükséges magasságára s e mellett arra, hogy túlságos munka nélkül célt lehessen érni." „A fentérintett közreható okok összességére támaszkodva, s különben is csak valamely közelítő előszabályt lévén szükséges kitűzni, mely szerint