Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem
50 I I. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. A Szajnán ellenben, hol sehol sincsenek töltések, az áradások magas sága csökkent; így volt a vízállás Párisban a tournellei hídnál: 1649 7-65 méter 1651 7-85 „ 1658 8-80 „ 1711 7-55 „ 1740 7-91 „ 1751 6-67 „ 1764 6-90 „ 1802 7 43 „ 1807 6-70 „ 1850 6-07 „ 1876 6-50 „ Belgrand kimutatja azonban, hogy az 1658. és 1740-iki legnagyobb árvizet a jégzajlás és jégdugulás okozta, a mihez a hidak nyílásának csekély mérete is járult, úgy hogy minden nagyobb árvíz hídomlással járt; mióta a hidak nyílását nagyobbra vették, azóta a jégdugulások és az azelőtti nagy árvízmagasságok is megszűntek, s ezért Belgrand arra az eredményre jut, liog}^ a Szajna vízjárása az utóbbi századokban mitsem változott. Wex 1873 bau megjelent művében, a folyók, források kis-vizének csökkenését igyekezvén kimutatni, egyúttal arra az eredményre jut, hogy a Rajna, Elbe, Odera, Visztula és Duna nagy vízállásai folyton folyvást növekednek. Mindazonáltal nem lehet szó szerint venni D a u s s e amaz állítását, hogy „folyóink áradásainak nincsen kijelölhető határa". Ugyancsak nem lehet alapigazságnak elfogadnunk D u p u i t következő szellemes hypothezisét sem, melyet az árvizek magasságáról felállít. Valamely folyó nem egyéb, mint számos más kisebb vízfolyás egyesülésének eredménye, melyek maguk közt ismét kisebb és kisebb elágazásokból állanak. E számos vízfolyás nem áll mind egy és ugyanazon ok befolyása alatt; ezek az olvadó hóból, amazok az esőkből táplálkoznak; ezek északon, amazok délen erednek, úgy hogy nagy vízállásuk nem esik szükségképpen egybe. Valamely folyó az ő legnagyobb vízállását akkor éri el, midőn valamennyi mellékfolyója egyidejűleg hajtja vizét a főmederbe. Jelöljük minden egyes folyó legnagyobb árvizét 6, a többit egészen az alacsony vízállásig 5, 4, 3, 2, 1 számokkal. A nagy-víz létrejöttének valószínűségét e szerint a kockajátékhoz hasonlíthatjuk. A dobott számok összege akkor a legnagyobb, ha valamennyi kockán a hatos szám kerül fölfelé. Azonban mindenki tudja, hogy a végletek mily kevéssé valószínűek, ha a kockák száma nagy, — ellenben a középeredmények igen
