Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - a) Az átvágások

39 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. Valamint a Tiszánál, úgy minden más folyónál valónak bizonyult, hogy kanyarulatainak átvágása után új kanyarulatok képzésére hajlandó, hacsak fenekét nem tudja könnyebben megtámadni és esését ezzel csökkenteni. A Renón az átvágások megmaradtak, sőt a Pon is a Port'Albera és Monticelli közti 15 kilométer hosszú egyenes átvágás már négy század óta fenntartja magát. A míg a folyó kellőleg be nem ágyazza magát az átvágás utáni állapotnak megfelelőleg, addig mindig törekedni fog kanyargósságát visszaszerezni ; de ha a fenék egyszer engedett, akkor a további partszakgatásokat nem lesz nehéz többé megakadályozni. S ha hiányzik is erre egyrészt a fa és kő, de nem hiányzik a rőzse, melyet Hollandiában és Németországban ily célokra sok ügyességgel felhasználnak, míg Francia- és Olaszországban jobbára kővel dolgoznak. Hogy tehát az átvágások a folyó vízjárására káros hatással ne legyenek, arra nézve szükséges, hogy rendszeres összefüggésben álljanak a folyó szabályozatlan szakaszaival és ezek emésztő képességével; mert nem nehéz átlátni, hogy ellenkező esetben a megrövidítés után lefutó árvizek a szabályozatlan szakasz felső végén vízszinemelkedéseket és iszaplerakódásokat fognak okozni; s ezért az átvágásokon alul fekvő szakaszokról sem szabad megfeledkeznünk és a megváltozott viszonyoknak megfelelő munkálatokat rajtuk is meg kell tennünk. Nem szabad azonban az átvágásoknak — ha őket más kiegészítő művek nem kísérik pl. töltések útján való árvédelem — az árvizek gyorsabb lefolyása tekintetében valami rendkívüli szerepet tulajdonítanunk. A csekély esésű folyóknál a meder csak egy részét vezeti le az árvizeknek, igy pl. a Tiszánál, mint már említettük csak mintegy felét; ha tehát ezt az emésztést növelnők is bizonyos mértékben, az átvágások kiképződése után, ez korántsem gyakorolhatna akkora befolyást, hogy a miatt rendkívüli áradások keletkezhetnének, annál kevésbbé mert az árvizek valóban veszélyt okozható része a medren kívül az ártéren húzódván le, rája az átvágásoknak semmi vagy alig számba vehető hatása sincs. Az átvágások legfölebb azt okozzák, hogy a szabályozott vonalon medrükben maradnak a kisebb középárvizek. A külföldi szakértők kinyilatkoztatják véleményükben, hogy a Tisza átvágásainak sokkal kisebb részük van a vizek gyorsabb levezetésében és a vízszin emelkedésében, mint a töltéseknek. Sőt bizonyosnak mondható, hogy az alsó és középső szakaszon puszta töltésezés után a végleges vízszin sokkal magasabb lett volna, mint az átvágásokkal kapcsolatos töltésező rendszernél. Hátra volna még arról a hatásról szólanunk, melyet a nem teljes méretek szerint kivájt átvágások addig gyakorolnak a folyó vízjárására, míg anyamederré nem válnak.