Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - a) Az átvágások

34 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. beli meder szélén túl rakni, mert azt a víz akkor el nem hordhatná s az átvágás kiképződése után emberi erővel kellene eltávolítani; hogy a mikor már nincs rá szükség, a víz szabad lefolyásának útjában ne álljon; műszaki szempontból pedig annyira kell a földet elhordani, hogy a midőn az az átvágás üregébe kezd behullani, ez utóbbi már eléggé bő legyen arra, hogy a benne kellő gyorsasággal lefolyó víztömeg a beomló földet magával ragadhassa. Az Alsó-Tisza esési viszonyai mellett a fentebb vázolt gazdasági és műszaki kívánalmaknak együttesen leginkább megfelelőnek látszik az, hogy az átvágásból kikerülő föld lerakása az átvágás tengelyétől 30 méter távolságban kezdődjék." Valamely folyó szabályozásakor fölötte fontos, hogy mely átvágások azok, melyeket szükséges vagy érdemes megcsinálni, és általán miféle rendszert kell e tekintetben követnünk. Helyes-e sok átvágást tervezni vagy lehetőleg kevéssel érjük-e be, nemkülönben hogy az átvágásokat miféle sorrendben kell végrehajtani ? Ez ismét egyike azoknak a kérdéseknek, melyekre nézve a szakemberek véleménye megoszlik. így Paleocapa a Tisza szabályozásánál az átvágásokra nézve vezérelvül tűzi ki, hogy „valódi, de kevés átvágásból kell állaniok, nem pedig az apró kanyarátmetszések nagy számú sorából; az ily átvágó munkáknak, hogy elfogadtassanak, a következő tulajdonságokkal kell birniok: a) Hasznos hatással legyenek az egész folyó, vagy legnagyobb és főbb részének folyására. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az átvágás hosszúságára, hanem általában az egész folyóra nézve is. cj A folyó esésének egyformább eloszlására szolgáljanak. d) Oly kanyarulatokat szüntessenek meg, melyek tetemesen akadályozták vagy megnehezítették volna a folytonos töltésezés rendszerét vagy menetelét. ej A vonal egyenesbítésével és megrövidítésével a hajózásra nézve hasznosak legyenek, a nélkül, hogy a folyás sebesebbé tételével neki kárt okoznának. f) Valamely kedvező helyi hasznú legyen, nevezetesen a folyónak, vagy a bele szakadóknak torkolatát javítsák. Ezekből az elvekből kiindulva P a 1 e o c o p a Dadáig egy kanyarulat átvágását sem indítványozta, azon alúl pedig a Dunáig összesen 21 átvágást tervezett. Vásárhelyi Pál ellenben nem a töltésezésre, hanem a folyás akadályéinak megszüntetésére és ezzel a vizek gyorsabb levezetésére fektette a fősúlyt, mely célból T.-Ujlaktól le a Dunáig összesen 120 kanyarulatnak átvágását tervezte.