Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

12 I. A csekély esésű folyók természete. r következtében tehát a meder jobban beágyazódik, és így az árvizek levezetésére alkalmasabbá válik. Mindazonáltal a folyóvizek egyesítésének kedvező eredménye nem mindenkor áll be. Az egyesítés haszna vagy kára sokféle körülménytől füg'g, melyeket behatóan kell tanulmányoznunk; így pl. az egyesítendő folyók helyzetétől, a köztük fekvő terület viszonyaitól; az eséstől, illetőleg a torkolatnak távolságától, ha az esés a külön elvezetésnél nagyobb, mint az egyesítésnél, világos, hogy semmi jót sem várhatunk ebből az egyesítendő folyóra nézve, noha kétségtelen, hogy a befogadó mederben mindazok a kedvező hatások elő fognak állani, melyek a vizek egyesítéséből következnek. Ezért komoly megfontolás tárgyává kell tenni a körülményeket és csak gondos tanulmány után lehet dönteni az egyesítés vagy külön elvezetés célszerűbb volta fölött. A vízelvezetés lehetséges a következő esetekben: 1. oly folyóknál, melyek tiszta vizet visznek és így sem nem emelhetik, sem nem szűkíthetik medrüket; 2. melyek mélyen beágyazvák és így csekély mederemelkedés semmi kárt nem okozhat; 3. melyeknek vize igen bőséges és az elvezetett rész csekély hányadát teszi a megmaradónak; 4. melyek finom hordalékot hajtanak medrükben, mely nem kiván nagy sebességet, hogy a torkolathoz vitessék; 5. melyek oly ponton szakadnak a tengerbe, hol az árapály hatása igen nagy, mert ezeknél az apálylyal beálló gyors lefolyás képes a mederbe leülepedett hordalékot tova ragadni. Az egyesítésnek azonban határozott kárai is lehetnek, nevezetesen: ha a bevezetendő folyó hordalékának nagysága felülmúlja a befogadó folyóét, a mikor a főfolyó vagy folyását kénytelen megváltoztatni, vagy medrét emelni a betorkolástól kezdve bizonyos távolságig. Sohase vezessünk tehát be komoly tanulmány nélkül, kavicsot hordó folyót valamely homokot vagy iszapot hordó folyóba; ne rövidítsük meg azon mellékfolyók folyását, melyek torkolatuk közelében igen nagy görgeteget vagy kavicsot hordanak; ellenkezőleg: hogy ha lehetséges, hosszabbítsuk meg folyásukat a torkolat lejebb tételével vagy kanyarulatok, fenékmérséklők közbeigtatásával. Ugyanazon folyó több ágának egyesítésénél ezen utóbbi bajok nem állhatnak elő, s ezért itt az egyesítésnek a hatása mindig kedvező lesz, ha az emésztés keresztszelvénye a nagyobb víztömegnek megfelelőleg kiképződött. Mivel azonban ily kiképződés, a meder alkotása következtében, a folyó önereje által nem mindenkor lehetséges, vagy csak igen hosszú idő után áll elő, azért igen nagy körültekintéssel kell e tekintetben eljárnunk, nehogy az árvizek magasságát veszélyesen emeljük. Azon előzetes tanulmányok eredménye, melyeket a m. kir. vízrajzi osztály a soroksári Duna-ág elzárása következtében beállott vízszinkülönbségekre nézve tett, a következő.* * A vízrajzi osztály 1887. évi évkönyve 12 lap.