Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára

fajra nem alkalmaztatik, mondom, ebből megcsinálták a * közönséges durda» nevet, noha a * durda* egy a «durbincscsal» s noha ezt halászember soha, sehol sem alkalmazza keszegre ; ez a durda átment a német halászkönyvbe! Épen így vagyunk a «soreg» névvel is, a melyre nézve kimondom, hogy nem képzelhető oly magyar halász, a ki ezt a nevet másra, mint az Acipenser stellatus, Pallas fajra alkalmazná és szerzőink mégis összezavarták a kecsegével, ma pedig már a német halászkönyvben ott van az Acipenser Ruthenus « sőrék tok» ! Ez ösztönzött a nevek összegyűjtésére, a tudományos elnevezésekre való visszavezetésére és csoportosítására, mert csak így van meg a mód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon a néven kereshessük, a melyen ott a halászság ismeri. Az bizonyos, hogy a « közönséges érdeszszel, vágó szobbarral» bejárhatjuk a magyar földet a Kárpátoktól az Adriáig s nem érünk el egyebet annál, hogy a halászember szeme kerekre nyílik. Ez vezet abban is, hogy a csoportos szótár mellett összeállítom azokat a német, tót és oláh halneveket, a melyek magyar vizek mellékén élnek, a mennyiben t. i. ezekre nézve különösen PETÉNYI becses jegyzetei módot nyújtanak. Ezekben talán a nyelvész is megtalálja a maga részét. A mesterszótár anyaga körülbelől 2500 szóra és magyarázatra terjed, beleértve azokat is, a melyeket én alkalmaztam vagy a melyekben megállapodtam. A könyvben, mint elkésett gyűjtéseket, nem alkalmazhattam azokat, a melyeket az UJFALVI-SZIKSZAI féle xvi. századbeli Nomenclatura, az Orbis piám 1708-ból való kiadása a Máramarosból és Göcsejből való gyűjtés nyújtott ; de ezek azért a szótárrészbe besoroztattak. Rövidítések. A mesterszótáron végig bizonyos nevek, czimek és jegyek vehetők észre, melyeknek jelentése a következő : A hol a szó után pld.: Miskolczi Gáspár, Szabó Dávid stb. következik, ott a szó forrásának teljes czíme a szerző neve alatt a könyvet berekesztő irodalmi kimutatásban található meg. A hol rövidített könyvezím áll, pld. «Orbis pictus», ez szintén az irodalmi kimutatásban van meg. * a szó, vagy magyarázat végén azt jelenti, hogy a szó alkotás, vagy alkalmazás szerint tőlem való. K. — Közkeletű ; — P. K. = Petényi kézirata. — T. Sz. = Tájszótár. A hol a szerző neve, könyvezím nincsen, az gyűjtés, melynek eredetét a szóra vagy a meghatározásra következő helynév mondja meg.