Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal szervezetéről

nagy részben a bőrben fekvő, színtartó sejtektől is származik. Ezek a színtartók tágíthatok: rendszerint feketék, ritkábban sárgák vagy vörösek; alapjukban apró pontok, majd szabálytalan foltocskák; csil­lagosán szétsugárzók (292. ábra 8, 9), mely utóbbi esetben nagyon kiterjednek s a hal felületének színes játékába befolynak. A szín­tartó sejtek s így a színek változása is kivált bizonyos külső hatá­sok alatt következik be, például, ha hidegebb vízből melegebb vízbe kerülnek, vagy a sötétségből a világosságba, a vízből a szárazra, vagy erőlködés közben is; a nyomás, hőmérséklet, világosság, elek­tromosság nagy hatással vannak a színtartókra s ezektől származik a színnek ama növekedése is, a melyet sok fajnál ivás idején észlel­hetünk. Es ugyanezekre a színtartó sejtekre vezethető vissza a halaknak színszerint a környezethez való alkalmazkodása is, mindazokkal a tüne­tekkel együtt, a melyek magyar földön a közhalász előtt is ismerete­sek, pld. hogy a Tiszából való hal a vízből « fehéren » kerül ki s csak azután ölti magára a színt; — a hal színe tulajdonképen «szőke», mint a Tisza vize —; és hogy a Balaton és a Sió hala a háta felől mindig világos-zöldes, sőt gyöngyház fényű, a mi ismét a víz sajátos színével találkozik ; végül, hogy a nádas tó, az árnyékos folyó és patak hala mindig sötétebb színű. A hal CSOfltvá^a. A hal csontváza, a mint ezt már tudjuk, állo­mányra és kifejlődésre nézve különböző. A kopjahal gerinezhúrja a maga valóságos egyszerűségében az egyik pont, a csontoshalak kifej­lődött, bonyodalmas csontváza a másik ; e két pont között állomány és kifejlődés tekintetében a porezogós átmenetek esnek. A magyar vizek halaira, úgy e könyv irányára való tekintetből a leginkább kifejlődött csontvázak közül a sügérhez kötjük az ismerte­tést, még pedig azon az alapon, a melyet a halhatatlan CUVIER reánk hagyott. A csontváz részei im ezek : * A fej. i. A főhomlokcsont. 2. előhomlokcsont, 3. a szagoló csont, 4. a hátulsó homlokcsont, 5. az ékcsont nyúlványa !28 alatt elrejtve), 6. az ékcsont, 7. az ékcsont szemgödri szárnya, 8. a felső nyakszirt­* A megfelelő latin elnevezések a Mesterszótárban vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents