Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

mint szárnyra kelve a víz körül röpkéd s ott tartja nászszát, vízbe rakja le petéjét ; — úgy, a mint az ezernyi-ezer véletlen a vízhez hozza, a víz színére sodorja : mindez tápláléka a pisztrángnak. A szakadó eső cseppje a lejtőkön patakká egyesül s a mit útjában talál, a mi nem is vízre vagy mellékére termett, azt besodorja a pisztrángosba ; ez is martalék. Mindaz, a mi a pisztrángos vizet beszegő növényzeten, fán, bokron és egyeben él és táplálkozik, a mint megközelíti a víz színét, a pisztráng prédája; egyedül a madár lehet biztos, ha nem közelít olyan zsombhoz, a melyben valamely « pisztrángkirály » — olyan 5 —10 kilós — ütötte fel tanyáját, mert ez a madarat is bekapja. És úgy, a mint a rovarfejlődés arányai időszakonkint megnövekednek^ pisztráng is ehhez méri táplálkozását. Ezt úgy kell értenünk, hogy bizonyos rovarfajok átlag véve egyazon időben érik el kifejlődésük bizonyos fokozatait s a szemlélődő embert — föltéve, hogy csak barátja s nem egyszersmind vizsgálója is a természetnek — mondhatjuk, hogy meglepik. Egy bizonyos napon tömegesen kezd röpülni a tegezrovar — Phryganea —, mely a vízben futja meg álczaéletét, a midőn is mindennemű törmelékből tegezszerű házikót épít magának, mely a támadástól megóvja ; majd tömegesen röpülnek az Ephemera fajok, az u. n. « egynapos legyek » s mások. Ekkor a pisztráng leginkább ezekkel táplálkozik s minden elkapott rovarral apasztja annak szaporodási arányait. Ha a képnek ezt az oldalát általánosítjuk s egybevetjük azokkal a különbségekkel, a melyeket a halak testalkatukban, úszásra való rátermettségökben, szájállásukban és egyéb tekintetben föltüntetnek, némi fogalmunk lesz arról, hogy erősen korlátozó befolyást gyakorolnak arra a szerves életre, mely a vízben és a víz mellékén fejlődik. Ámde ennek a képnek visszája is van, még pedig szükségképen, mert máskülönben a természet egyensúlyának felbomlásához érnénk. A képnek visszáját az a felelet varázsolja szemünk elé, a melyet a következő kérdésre kell keresnünk: a halak szaporodási arányát a sokszor százezerekre, sőt milliókra rugó peték alapján véve, mi ennek a korlátozója ? A felelet nagyon egyszerű. A midőn az Ephemerák rajai kelnek, a midőn a Tisza vize a szárnyra kelt « kérészektől" kivirágzik, minden hal ezekre veti magát, ezeket korlátozza; és viszont, a midőn az ívó