Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

Mint mikor az észak vágtató vihara bekap a fagyos hó rétegeibe s porszerűen felkavarja: a lövés dördülésére is millió meg millió madár kél szárnyra, oly tömegben, hogy elsötétíti a napot, lármája megsüketíti a fület, a szem megkáprázik a madártömeg kavargásától, fehérségétől. Ezek a valóban megszámlálhatatlan madárseregek itt költenek és — természetesen — táplálkoznak is ; és nemcsak hogy maguk megélhetnek, hanem még falánk fiaiknak is eleget juttatnak. A fészkek oly tömött sorokban állanak, hogy gombostűnyi köz nem marad köztük — nem is rakott fészkek, mert csak kikapart gödrök — s minden fészekgödörből 3—4 pelyhes, örökösen éhes jószág ágaskodik, várva eledelét, melyet a tenger e tájainak hala szolgáltat. S a midőn az evők serege ilyen, milyennek kell lenni annak a halseregnek, a mely azt a falánk hadat ki bírja elégíteni r Sőt nemcsak ezt, mert hiszen a tőkehal megszámlálhatatlan seregének is ugyanaz a főeledele, a mi a halászcsérek sokaságáé, — sőt igaz, belékapdos még a fóka s a czetek sok faja is ; és irtózatosan belemarkol az ember is, mert az a hal a grönlandi embernek « mindennapi kenyere », New-Foundland halászának ezernyi ezer horgán pedig a csali! Ez a hal a « nemesek » közé tartozik, a pisztrángnak, lazacznak, galóczának családbeii rokona, neve Mallotus villosus, tehát alapjában rojtos hal, azok után a rojtszerű kinövések után elnevezve, a melyek a hímen ivás idején támadnak. A midőn ez a 15—20 cm.-nyi halacska a szélvizek felé vagy a folyók torkolataiba indul, hogy megívjon, oly seregekbe verődik, melyek ötven angol • mértföldet is borítanak s oly tömöttek, hogy ahalak szákkal millió számra menthetők,az elbocsátott ikrától pedig megsárgul a folyótorkolatok vize. Ezt a töméntelen sereget követik a halászcsérek rajai, a nagyobb, hallal táplálkozó ragadozó halak tömegei : s a midőn a fóka, a vonuló sereg alá bukva, alulról támadja meg, a fölfelé szorulókat annál könnyebben kapdossa ki a halászcsér. Ez pedig még csak az egyik oldala a dolognak, mert hiszen meg kell gondolnunk azt is, hogy maga a préda, a Mallotus hal is táplálkozik, s minthogy ragadozó hal, az élőlények mekkora száma az, a mely az ő töméntelen seregeit fentartja! Mennyi az, a mi a táplálék táplálékának ismét csak tápláléka!