Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

máig sem bírta a közhitből teljesen kiirtani ; ma is feles számmal akad « olvasott ember », ki hitetlenül rázza a fejét, valahányszor hallja, hogy az ő «czethala» elevent szülő, emlőin szoptató, melegvérű, gerinczes állat, melynek úszószárnya nem egyéb, mint átváltozott első lábpár. A czeteknek a vízi élethez alak szerint való hozzátörődése annyira haladt, hogy némelyeknek — többek közt a költészet és díszítő művészet oly nagyon kapós delfinjének — a hátán már egy kövér-úszósörényt is észlelhetünk; egyedül a kormányúszónak vízszint való terjedése különbözteti meg a czetek külső alakját a hal törzsökös fogalmától. A czetek egész szervezetöknél fogva már kizárólagosan a vízhez vannak kötve, a szárazra egyáltalában ki sem mehetnek. A madarak felé fordulva, tudjuk, hogy e nagy osztálynak egész népes rendéi, mint a vízmellékhez, vagy a vízhez kötött alakok szerepelnek ; a szélvizekben való gázolástól —• gémek és mások — az úszó életmódig — ruczák, ludak és mások — innen a legkitűnőbb, rendkívül kitartó bukásig — búvárok, vöcskök — minden forma és átmenet megvan, a sorozat pedig végződik a pinguinnel, melynek szárnya, tollak helyett már inkább pikkelyekkel — mondjuk pénzekkel — van borítva; nem is repülő, hanem valóságos úszószárny, mely igen élénken emlékeztet a gőtehal úszóvégtagjaira ; és noha a pinguin kétségtelenül madár, ő sem a föld rögén, sem a levegőben nem boldogul ; egyetlen, igazi eleme a víz, a melyben a szárnya már valóságos úszószárny szolgálatot végez. A régi értelmében vett csúszómászókat tekintve, hogy egyik részöket már kétéletűnek — amphibia — nevezzük, azért, mert életök bizonyos részével, sokszor kizárólagosan a vízhez van kötve — a béka poronty korában, a gőte és mások; — a Varanus-okban, a melyek, a közhit szerint, az embert a krokodilus elől intik, ismét a határozott gyík-formát látjuk a vízmellékhez kötve; a Platurus és Hydrophis lapos evezőfarkú kígyókban már a kígyókat látjuk a vizek állatéletében, holott rokonaik a szárazföld állatai. És ha már most a felsőbb rendű gerinczesektől a halakra vetjük szemünket, tudjuk, hogy vannak a halak közt is a vízből kijáró alakok, a melyeket a szilványokban tartott víz s az ugyanoda vezető külső résnek szűk volta ment meg a gyors pusztulástól; és tudjuk azt is, hogy vannak alakok, a melyeknek az úszószárnyuk akkora