Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

USZADÉK FA — Esztergom — a mely vízzel beivódva, a víz fenekére száll. «Senkholz. » USZADÉKOS FENÉK — Esztergom — a hol sok beivódott s igy a fenékre sülyedt fa — uszadékfa — hever. Uszó — Miskolc^ — I. Pedző, Tutaj. USZÓHOROG — Baja — I. Lábóhorog. •USZÓKA — Erdővidék. Olt mentén — I. Tutaj. Pallóka : a horogra vonatkozik. USZÓSUGARAK — radii.* USZÓSZÁRNYAK — pinnae.* USZÓSZÁRNY — Miskolczi Gáspár — a melylyel a hal úszik. ÚSZÓSZÁRNYAK — Tóth Pál, Bonnet fordításában — pinnas. ÜLÉSDESZKA — Komárom — evezőpad. ÜLÉSFA — Tihany — a hajóban az ülésdeszka. ÜLŐKE, a kullogó ülőhelye.* •ÜNHAL — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Bódva mentén. Komjáti-ban. ÚTNI — Bódva — a szigonynyal, azaz : a hal felé szúrni. Üző RÚD -- Latorcza menten — I. Vezér. V VAAL — Vág mentén — «in Waag etiam piscari possunt cum tali instrumento, quod vulgariter vaal dicitur, quod uno pede videlicet duci potest» egy 1261-diki okiratból közli Nagy Gyula a M. Nyelvőr VII. köt. 416. lapján. Nyilván az ághegyháló, mely a Bodvánál szolgafára van támasztva, a Sió némely részén a halász a rúd végét a lábával támasztja meg. ott pedig, a hol a vízbe begázol, hogy mélyebb vizet érjen, a háló rúdját a vállára támasztja ; innen a vaal és «quod uno ptde videliccet duci potest.» VADÁSZKESZEG — T. Sz- Nátly — Szeged. Aspius rapax L. VADÁSZÓ HALO — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Cassis, plaga, mint «a tóhoz tartozó nevek* közt felhozva. VAD SÜLLŐ — H. O. — Lucioperca Volgcnsis Cuv. Körős-Tarcsa. VÁGÓ — Keszthely — I. Jegellő. VÁGÓ CSÍK, Cobitis taenia L. * VÁGÓ DURBINCS Acerina cernua Lin.* VÁGÓEVEDZŐ — Koro» mentén — az az evező, a melyet gúzsba vagy szegbe akasztanak I. Dal. VÁGÓEVEDZŐS — Körős mentén az a három legény, a ki a nagy — vágó — evezőt húzza. VÁGOHAi. — Földi — P. K. — Pelecus cultratus L. ; Cobitis taenia L. erdélyi részek. H. O. VÁGÓ HAL — Janua ij2y — Cobitis tas nia L. VÁGÓHAL — Szjumay Andr. — Pelecus cultratus L. VAGO HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — cobites, acuto rostro Gesner, oxyrhynchus : nyilván a vágó csík. VÁGÓHOROG — Tápé — két méternyi rúdra rávert, nagy, szakáshorog ; a szigonynyal megvágott nagyobb hal kiemelésére való ; ezenkívül vannak kisebb, kurtább nyelű vágóhorgok is, melyek arra valók, hogy azt a nagyobb halat, a melyet a hálóból a szákkal ki nem szedhetnek, evvel kihúzhassák. VÁGÓ TOK, Acipenser Giildenstádtii Brdt. * VÁGÓ TOK — P. K. — Acipenser Güldenstádtii Brdt. Eredet nincs. VÁGÓVAS, a lápmetsző vágó része* VÁGOVÉG — Szeged — I. Belső Csapó. VAJDA — Kopácsi — a ki a hálót kihányja. VAKCSIK — k. — Petromyzon fluviatilis L. VAK INGOLA, Petromyzon fluviatilis L.* VAKSZEMCSONT — os temporale.* VÁLASZTÓ — Tata — deszkából összerovott nagy, lapos vályú, mind két végén a fenékig érő nyilassal. A ' kifogott halat ebbe döntik be s osztályozzák ; I. Szinlelő. VÁLLHÁM — Csongrád — I. Czibék ; kivévén az ősbalatoni czibéket, mely más szerkezetű. VÁNDOR ALÓZA, Alosa vulgaris TR. VÁNDORHAL — Tóth Pál. Bonnet lorditásában — mely sós és édes vízben elél s ezeket időszakonként fölcserélgeti. VÁNDOR TANYA — Duna mentén — gyékénysátorral járó halászok tanyája, melyet majd itt, majd ott ütnek föl ; 1. Piszkés. VÁPA — Molnár Albert — Lacuna alatt, vész értelmében : I. Vész. Miklosich szerint a szláv vápa, mi kétséges, mert totúl