Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

TELEA — szerkőknél — Földi Jánosnál sajtóhibából Telén helyett ; I. Telenhal. TELÉN (HAL) Squslius dobula L. Grossingernél a Tisza mellől s Ballerus alatt felhozva, I. Telény. TELENY — H. O. — Squalius dobula L. Máramaros megye, azonos a Telén, «Telea»-val, melyet Grossinger nyomán Földi és Reissinger az Abramis ballerusnál sorolnak föl ; bizonyosra vehető, hogy a szláv Klen ide tartozik s hozzá sorakoznak a Kele, Kelen, Telea, Telén és Telény is; a halászleírások többsége szerint ez a «Leanyhal» Leuciscus virgo HECKEL volna ; de a Squalius dobulára is mondják. TELISZÁK — Bodrogköz — ághegyháló, vasakkal súlyozva, melyet léken at eresztenek a folyó fenekére ; van keresztőre, feljáróőre és pedzője, a melyekkel a háló fölébe került halat megérezhetni. TEMÉRDEK — xvm. század — kövérség értelmében : «a halak hízni kezdenek és temérdekek (kövérek) lesznek. » TEMÉRDEK — Miskolczi Gáspár — víz mint elementum ; azaz : tömörebb a levegőnél. TEMÉRDEKSÉG — Miskolczi Gáspár — vastagság értelmében, pld : a Ráfis hal könyöknyi hosszú, ujnn ttemérdekségû.t TENGELYFA a téli csukahorgon az a fácska, melyre a horog ina rá van tekerve.* TENGERI BORJÚ — U)falvi-Szikszai xvi. sz. — Phoca vitulus marinus ; ezt is halnak nézték akkoriban. TENGERI CSIGA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — porcellana, concha veneris ; valamely Cardium ; itt a halak között. TENGERI CSIGA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.—a halak között felsorolva a következő pótlással : «mellyel az papirost simává teszik* alkalmasint Teliina kagyló. TENGERI EB HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.— canis marinus, 1. Disznóhal. TENGERI HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — piscis marinus. TENGERI PORCZOGÓ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — rája. TENGERI RÁK — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Astacus marinus. TENYÉSZŐ — Miskolczi Gáspár — a szaporaság értelmében. HERMAN (). A magyar halászat. TENYÉSZTŐ — Miskolczi Gáspár — hal ; a pontyról mondja a szaporaság értelmében. TEREBUGA — Máramaros, Visk — az Ereszhálón az islégből kötött, öregszemű két szélső rész, 1. Eresztőháló. TEREGETNI — (hálót) — szárításra a tericskaróra fölakgatni. TERGELYE — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — asper ; az orsóalakú hallal egybevetve ; nyilván Aspro. TERGÉLY — Szirmay Andr. — itt Cobitis értelmében : bajuszos tergély, kövi tergély. TERGÉLYE — Páriz Pápai szótára és szerzőknél — az utóbbiaknál rendesen a Cobitis nemre alkalmazva. Közhalász nem mondta be sehol. Talán délszláv eredetű, mert Dalmácziában a Zcrmagna és Kerka folyókban él egy Scardinius faj, melynek közkeletű neve Dergle s a melyre HECKEL a Scardinius dcrglc fajt alapította. A Dergle ismét azonos a görög itytyiUr* halnévvel,mely a Cataphracták alcsaládjára : Triglinas Cuv. s a Trigla nemre van alkalmazva, még pedig a r/uy^í> — kaczagni értelmében ; ez utóbbi e halaknak morgó hangjára vonatkozik, a mely hallható, mihelyt a vízből kiveszszük ; innen a német Knurrhahn. TERICSFA — Körös-Tarcsa — I. Tericskaró. TERICSKARÓ, minden karózat, a melyre hálók v. halak száritás végett kiakasztatnak. TERÍTENI — Csongrád — a hálót a teritő karókra száritás végett fölakgatni. A szót igy is használják : «Hol terítenek kendtek?* ,A ré (rév) mellett'. Azaz : a terítőkarók ott vannak beverve s a csárda is ott van. TERITTŐ KARÓ — Balaton é. r. — Teritskaró. TEST TÖRZSE — Corpus, szorosabban véve truncus.* TESTES — Miskolczi Gáspár — hal, azaz nagy testű. TESZIVESZI — sok helyen — az ághegyháló, I. azt. TESZIVESZIZŐ — Szeged — a tesziveszi — ághegyhálóval — járó halász. TETELMES TOK —Acipenser Giildensta-dtii Brdt. öreg. Győri szó a M. Nyelvőr idézett he-