Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

hol a kürtő fül van állítva, vagy a mely arra alkalmas. Küsz — Alburnus, I. Alias Küsz, Sujtásos Küsz, Szélhajtó Küsz.* Küsz — P. K. — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Balaton. Innen : Sterna hirundo. leucopareja, melyek a Tiszánál «szerko»,— a Körösnél «vizi csér», — a Dunánál és Velenczei tónál «halászmadár» nevet viselnek, a Balatonnál — főtáplálékjuk után — «küszvagok», — I. Kisz. KÜSZVÁGÓ — Balaton — a Sterna hirundo halászneve; 1. Küsz. Halászcsér, Halszerkő. L LÁB — Bodrogköz — a bokorháló két kávája : Komáromban a hálókötőtű alsó, kivágott vége; általánosan a pántoknál a beakasztó horog. LÁBAS czölöpépitmény — H. O. — olyan, a mely a parttól távolabbra esve, szabadon kiálló czölöpökre volt építve. * LÁBASHOROG — Csongrád — kábákhoz kötött, tehát úszó horog ; I. Lábóhorog. LÁBFA — Csongrád — I. Lábvető, Rúgófa. LÁBMETTŐ — Bodrogköz — I. Lápmetsző ; itt ezt a szerszámot a jég alatt való halászásnál a vezérrúd hajtásra használják. LÁBMETTŐ LEGÉNY — Bodrogköz — rúdhajtó a jég alatt való halászásnál ; I. Vezeres. LÁBÓ — Nagy Bcrcg — czölöpsorok közzé gyepből és zsombékokból vert keskeny gát; legtöbbször könvökösen futó s a könyökökben « kashelyekkel » ; I. Kashely. A lábó különben a csíkász közlekedési útja is. LÁBÓHOROG — Tápé — gyönge czérnával kikötött kabakhorog ; a horogra került hal a czérnát elszakítja s addig nyargal a kábákkal, mit: kifárad : a halász a kabak nyomán találja meg a prédát : I. Lábashorog. LÁBVETŐ — Komárom — az evező padok előtt levő, keresztbe alkalmazott dorong, melyben a húzó legény lábát megveti, hogy egész erővel evezhessen ; I. Rúgófa. LÁBVETŐ — a kullogó keresztfá|a, a melyen a halász lábait megtámasztja.* LADIK — Komárom — halászhajó. MIKLOSICH szerint a szláv ladijka. Kétséges, mert leginkább a deszkából /listaszerűen összerótt alak viseli e nevet. LAFTOLÓ HÁLÓ (val halászni), — Komárom — a hálót nem a partra, hanem csigával a hajóba húzni ; 1. Laptoló háló. LAFTOI.NI — Komárom — a háló elakadásánál tartóztatva evezni ; I. Laptolóháló. LÁGY HAL — általánosan — az olyan hal, a mely a szárazra kivetve hamar hal meg s romlásnak indul, pld. : a pisztráng, galócza stb. LÁGYSZÁRNYÚAK — Malacopterygii, mint alrend.* LAJFÁNT — Komárom — erősebb fonal, a háló állítása körül ; nyilván a német «Leinfaden». Leginkább a szétbontott kötélnek (Leine) egyik fonala. LAJT — Szeged, Komárom, Tata — kerékre alkalmazott hosszú, lapos hordó, melyben vizet hordanak, de halat is szállítanak: Komáromban az a fedeles kád is, a melyben az élő halat targonczán a piaezra szállítják. LÁNAKESZEG — H. O. — I. Latina keszeg. Bodrog mentén. LÁNCZLÉK — Bodrogköz — Hajtólyuk a jegén; I. Lánczosrúd. LÁNCZOSRÚD — Bodrogköz — hosszú rúd, a végőn reászegezett lánczczal. A téli szákkal való halászáskor evvel hajtják a halat. LANKÁS PART — általánosan — mely igen lassan ereszkedik a vízbe. LÁNNAKESZEG — Pclccus cultratus L. BodrogközLÁP — Ecsedi láp tája — az ingó, de járható rész, a melybe a lápkútakat metszik ; különben a rengeteg mocsárvilág egészsze is. LAPÁT — Velencze — kissé kivájt lapát, mely evezésre és vízkihányásra is szolgál. LAPÁTKESZEG — P. K. — Tiszaföldvár. Abramis brama L. adult. H. O. LAPFORMA HALPÉNZEK — squama; placoida;.* LÁPIBOT — Börvely — villásvégű bot, melylyel a csíkász az ingó lápot vizsgálgatja, hogy biztosan léphessen. LAPICZKA — Keszthely — a horog lapított része, a melynél fogva a talpalióhoz (cserke, pekle, patony) kötik. LAPICZKA — Keszthely — I- Bécze.