Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
KÖLÖNTE — I. Botos Kölönte. KŐLTŐLÉK (Kőtőlék) — Karád — 1. Ajtólék. KÖLYÖKHAL — Balaton és Sió mentén — a nagyra növő halfajok fiataljai, 1. Fiú. KŐMARÓ KOLTY — P. K. — Cobitis barbatula L. Eredet nélkül. KÖNYHAL — alkalmasint Cobitis barbatula L. Székely Múzeum könyvtára, Csereyné Zathureczky Emiliától való XVII. századbeli irott szakácskönyv ; lehet tollhiba : Kövyhal helyett. KÖPŰ — Székelyföld — a szigonynak tülökszerű része, a melybe a rúd jár. KÖRABRONCS — Göcsej — I. Káva. KÖRMÖSHAL, Grossinger; Percafluviatilis L. mindenesetre jó népies elnevezés ; de nagyon helyi lehet s valamennyi tüskés úszószárnyú halra talál. KÖRMÖSRÚD — Velencéé — a ladiknak nád között való tolására szolgáló hosszú rúd, az alján elálló fakörömmel, hogy az iszapba ne hatoljon. KÖRMÖS SZAKA, a kétágú magyar szigonynál, nem éleshegyes, hanem laposéles, az ember körméhez hasonló.* KÖRÖSZT — Syékely-Keres~túr — a vezetőháló rúdja végén a keresztfa. KÖRÖSZTHÁLÓ — Kolozsvár — I. Aghegyháló stb. KÖRSZÁJÚAK — Cyclostomi.* KÖRTÉS FUNT — Tihany — emeltyűs mérleg. Kő SÜLLŐ, Lucioperca Volgensis PALL.* KŐSÜLLŐ — H. O. — Lucioperca Volgensis PALL. Pinnyéd, Győr mellett. KŐSZAKÓCZA — H.O.— kőkori lekelő kövek.* KÖTŐ VÉG — a kosztos horog inának az a vége, a melyet a koszthoz kötnek.* KÖTELES — Kopácsi — az a legény, a ki a köteleket szedi, rendben tartja. KÖTELESHAL — Komárom — az ijóvdiki czéhszabályban, a földesúrnak kijáró halnegyed, mely azonban csak viza, tok és sőreg lehetett. KÖTÉLFEJŐ — Karád — a jég alatt való halászatnál az a legény, a ki a kötelet húzza. Ez a húzás valóban a fejesre emlékeztet. KÖTÉLSZEDŐ — Keszthely — 1. Kötélfejő. KÖTÉS (háló) — Komárom — a háló résznek készítése. KÖTÉS — Hegykő — I. Bokor, Felekezet. KÖTÉS — Bodrogkor — a jég alatt való halászatnál a hálónak a kőtőléken való kihúzása ; I. Ajtólék. KÖTÉSVAS — Balaton, őshalászat — fülszerű pánt a bödön orra és fara táján, arra való, hogy az öregszerszámmal való halászat alkalmával két bödönt össze lehessen kapcsolni, minthogy egy bödön könnyen felbillen. KÖTŐ — Börvely — a csíkputtonyon az a vékony fonadék, a melylyel a halász a puttony fedelét köti le. KÖTŐDESZKA — Budapest — I. Bécze. KŐVÁGÓ — Grossinger— Cobitis taenia LIN. KÖVECSHAL — H. O. — Cobitis barbatula L. Székcly-Kcresztúr. KÖVELŐ — Balaton — népies kiejtés szerint «kiiëllo»; az eresztő háló alsó inára kötött kis kövek. KÖVÉR — általánosan — a hal némely fajai ról, pld. : a Scardiniusról. KÖVÉRSÖRÉNYÚSZÓ — pinna adiposa.* KÖVÉR TÓ — Tata — az, a melyben a hal gyorsan növekszik. KÖVÉR VÍZ — Bódva mentén — a Bódva vize, mely sok oly anyagot szállít, a melylyel a hal táplálkozik, a miért is a horogra alig megyén reá. KÖVES — Bodrogköz — az öregháló fölfejésénél az egyik legény szedi a kövest, azaz a háló alját = köves in ; ez a legény a «köves»; I. Alinas. KÖVES ALJA — Bodrogköz — I. Alin. KÖVES FENÉK — általánosan, — nagyocska és nagy kövekkel borított vízfenék. KÖVES PART — általánosan — a hol a partot kisebb nagyobb kő borítja. Kövi — Cobitis barbatula L. Varbó (palóezj. Kövi CSÍK, Cobitis barbatula L.* KÖVICSÍK — P. K. — Cobitis barbatula L. Veszprém, Zala. KÖVIHAL — Janua 1729 — Cobitis barbatula. KÖVIHAL — P. K. — H. O. — Cobitis barbatula L. Veszprém, Zala, Heues, Kövi HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — fundulus: hibás alkalmazás; nyilván a fenékjáró küllő ; utóbb még egyszer saxatilis magyarázattal. Az Orbis pictus 1708 kiadásában Apua. Kövi KÁRÁSZ, Carassius gibelio NILS.*
