Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

Vájjon ki merné itt a bonczolót tudósnak fölmagasztalni, azt pe­dig, a ki az ember cselekvő részével, annak hatásával foglalkozik, « napszámosnak » lenézni r Vájjon tekintheti-e a tudomány kizárólagos és egyszersmind kime­rítő feladatának azt, hogy akár az embert, akár a szervezetileg alsóbb­rendű állatot csak bonczolja, részeire szétszedje, a részek részeit vizs­gálja, hogy végre megállapítsa azt, a mi a puszta életkép okvetetlenül szükséges.- Kirekesztheti-e az élet nyilvánulásait, kihatásait az egyes­nél, az egyesekből alakuló életköröknél ; vagy e kihatások viszonyát akár a társadalom, akár a természet összességéhez? BREHM nagy igazságot mondott, a midőn állítja, hogy az állat a bonczoló előtt csak tárgy ; az életet kutató előtt ellenben a tárgyon kívül még cselekvő része is az élő természetnek, mely érez és mozog. A teljes való pedig az, hogy a két szak kiegészíti egymást s csak mind a kettőnek szövetségéből kelhet ki a teljes kép, tehát a valósá­gos tudományos eredmény. A két szak nem állhat s nem is áll a fel­sőbbség és alárendeltség viszonyában; az igazi viszony a munka fel­osztása. Az ismeretkörök között más viszonyt nem is fogad be a tudomány köztársasága. A tudomány, mint az ismeret egyeteme, nem ismerhet rangot, mert csak szakokat ismer, a melyeket a munkafel­osztás szüksége teremt meg. Elismeréssel adózik az áthatóbb szellem­nek, mely nagyobb eredményt nyújt; de a parányi szellem szerény eredménye is a nagyét öregbíti, tehát csak a mennyiség tekintetében van különbség. Felmagasztalja az egyest, a ki tehetségével korszakot alkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, ki a megnyitott kor­szak gyümölcsét szaporítja és érleli. A könyv e szakaszának bevezetéséül, de tudományos viszonyainkra való tekintetből is előre kellett ezeket bocsátanom. * A természetnek egy szellemes vizsgálója az állatoknak egymás közötti viszonyát a következő képben mutatta meg: egy barázdában egy futóbogár reáakadt a prédájára, egy féregre s marczangolni kezdi ; viaskodását látja a fa csúcsán leskelődő őrgébics madár s nyomban leszáll, hogy a futóbogarat elfogja és megegye ; el is fogja ; de az őrgébics leszállását meglátta a magasban keringő sólyom,

Next

/
Thumbnails
Contents